Közelebb hajolok a tükörhöz
Hogy jobban lássam a bennem élő anyát
Egész jól tartja magát
A mosolya sem halvány és bárgyú
Csak ne lenne ez a rémes rendmániája
Le-föl mászkál bennem
Egy percre sem nyugszik
Minden emléket élére vasal
És az összes gondolatomat
Praktikus kis tárolórekeszekbe suvasztja
Nem beszélve arról hogy mindenbe bele akar szólni
Megmondja mikor írhatok és mit
Mutatja melyik ruhámba bújjak
Ne a dekoltáltat javasolja az túl kihívó egy anyának
És előhúz egy olyan felsőt ami több mint szemérmes
Vagyis annyit láttat a test
Meztelenségéből mint egy szkafander
Nem engedi hogy ott hagyjak bármit is a tányéromon
Pláne nem a gyerekén hisz micsoda pazarlás ételt kidobni
És még abban is ő dönt hogy mikor csókolhatom meg
A saját férjemet
A múltkor is odafurakodott közénk öleléskor
És köpködve azt suttogta a fülembe
Hogy vigyem már fürdetni a gyerekeket
Ráadásul éjszaka sem tudok miatta aludni
A gyerekek pisszenéseit hallgatva azonnal felráz
És nem tágít pedig egyszer jól belerúgtam
És nagyot nyekkenve elterült a földön
Mint egy kicsavart testű esernyő
Amit a vihar érdeklődve felkapott megvizsgált
Majd unottan egy sarokba hajított
A bennem élő anya még a fürdőszobába is utánam jön
Nézi ahogy ülök a vécén sürget
Mert mi lesz addig kint a gyerekekkel
Ha itt húzom az időt
És csak indokokat keresek arra
Hogy egy kicsit egyedül lehessek
Különben sem kell annyit pisilni
És idegesen ránt egyet a vállán
Mintha egy legyet próbálna lerázni onnan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése