szeretnék rólunk írni,
hóba süppedt lábnyomokat
a csendben, akár
január első hajnalán,
mikor a pelyhes utcán
hazafelé tartva csupán
ketten vagyunk.
Ujjaink kesztyűtlen
kapaszkodnak össze, érzem
sorsod lenyomatát tenyeremben
a többi kusza vonal között,
és én is ott lüktetek már végleg
kézfejeden húzódó ér
kék boltíve mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése