újra elmentem onnan is.
Az új magyar zene beindult,
a gyereked hülye maradt,
anyád meghalt, csináltam még egy
gyereket (nem annak: neki más,
de azt te még nem ismerhetted),
egy harmadiknak, aki most egy
- felőlem nézve - másodikkal
osztja meg ágyát, amíg én a
felőled nézve negyedikkel;
itt is van egy gyerek, de őt nem
én eszkábáltam. Az a lányom,
aki épp arra született, hogy
én az anyukájától hozzád,
az is megvan, tizenöt éves,
és hegedülni tanul, mint te.
B. Z. meghalt (egyszer volt nálunk),
egyszer én is jártam kinn nálad,
azóta, jól össze is fagytam
(anyád temetéséről késtem le),
s hogy ne maradjak dolgavége-
zetlen, a sírkőböngészdében
elindultalak fölkeresni.
Meg is találtalak. Kivártam,
amíg odafagy a talpam a talpbéléshez, aztán a
Sörkert talponálló-részében támosztottam a
pultot és azon töprengtem: ki lehetett az az
állat, aki a SÍRKERTI úton egy vendéglőt SÖRKERT-
nek nevezett el?
Véletlenül találtam ide (Google). Szeretem ezt a verset. Nálunk B. Z. nem csak egyszer járt.
VálaszTörlésNahát... ez jó. Kösz a visszacsatolást.
TörlésNálunk BZ ugyan csak 1x járt, de mi annál többször jártunk nála
VálaszTörlés