ta kisfiú voltam fel
nőttként is, akinek ar
cát szerették az idő
sebbek is, a fiatalab
bak pedig bizalommal for
dultak hozzám, amikor
már én kezdtem öreged
ni. Így aztán mindenki
örömeit, gondjait ismer
tem és elszenvedtem. A
magaméinak sokáig nem
voltak előjeleik. Csak
túl a harmadik iks
zen kezdtem félreérteni
a gyerekkorom. Ma má
r egészen pontosan érte
m félre. Vigasztalhatat
lan faj vagyunk, nem is
próbálkoztam vele. Ha n
éha mégis sikerült, az
csak a véletlen műve leh
et, ha van műve egyáltal
án. A véletlen általában
művetlen, műveletlen, és
mégis felettébb sikeres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése