a konyhaszekrényre, hűtő oldalára –
győztem levakarni.
Képes volt azért veszekedni, hogy
mért nem külön tálba aprítom a zöldbabot.
Ha szerelt valamit, órákat kellett állni mellette,
hogy kézre adjam a szerszámokat,
megfogjam, amit kell,
és megkeressem az elgurult csavart.
Mindig volt egy pillanat, amikor
reménytelennek tűnt az egész:
sose lesz kész, vagy ha igen,
rosszabb lehet csak, mint rosszkorában.
Pedig helyén volt még minden:
banánmatrica, zöldbab, elgurult csavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése