a lápföld sík és pőre.
Vagy százan vánszorgunk a Fertő mellett
és igyekszünk előre.
Mellettem
kövér, szovjet tiszt civilben,
rumszag
árad belőle.Egy gyermek sír. Patakon gázolunk át,
s nem leszünk nedves tőle.
Majd: osztrák lámpák, mentőkocsik, szendvics,
mosolygó, piszkosszőke
járőr. Mögöttünk puskaszó, sötétség,
remények
temetője.
Furcsa
haza. Az ember fellélegzik,mikor kiér belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése