Ezért hoztalak Firenzébe –
mutatott apu Botticelli Vénuszára.
Ilyen volt apád, mikor elvett –
állt meg anyu a Dávid szobor előtt.
Tíz évesen csak mászni szerettem,
tornyokra, romokra, sziklákra,
loholtam a csigalépcsőkön felfelé,
és körbe-körbe a dómkupolában.
Hisz apu nem is ilyen, gondoltam,
öregebb, kövérebb, szőrösebb,
nem domborodnak így az izmai.
Apu máig idézi döbbent arcomat: Ezért?
Viszont ha a Dávid szobrot látom,
elfog a kamaszos zavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése