bírom elviselni, ahogy az a
„szeretlek”
feliratú kulcstartó néz rám
a parafa tábláról.
Egy magas, skandináv fiúnak vettem,
nagyjából egy héttel azután, hogy
teljesen meguntam.
Helyette (és talán főleg magam helyett)
akkor már téged szerettelek.
Egyikőtöknek sem tudtam odaadni,
de úgy érzem, én is
jogtalanul tartottam meg.
Viszont ha kidobnám, ki
nézne rám ilyen kétségbeesetten
rosszabb napjaimon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése