és megtanulta másolni minimalista
stílusát, ahogy órán is tanította.
Egy konferencián találkoztak.
A férfi is előadott és közben,
míg a szenvedélyről értekezett,
az alkotásról, végig a lányt nézte.
Amikor kettesben tartottak műelemzést,
a férfi megdicsérte a formát,
és azt mondta: a lány roppant tehetség.
Mi mindent mutathatna még neki...!
Mély, nyugodt hangja csupa biztatás
és utalás, és a lány vakon követte.
Napestig robotolt, összekaparta
a pénzt hogy elmehessen egyetemre,
ahol a férfi tanít, két műszakban
pincérkedett, hasogatott a lába,
mert éjjel-nappal talpon volt. Nem írt.
De elviselte némán, arra gondolt,
hogy jó volt vele az előadáson,
és milyen ígéretes a jövő.
Aztán egy partin, az első napon
az egyetem előtt, a tanár-diák
ismerkedési esten, jött a férfi,
és bemutatta a feleségének,
aki egyszer szintén írni akart, de
most férje árnyékában éldegélt,
hogy ragyoghasson a díjátadóin,
és félrenézzen, amikor a férfi
tekintete el-elkalandozott."
-- fordította Szabó T. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése