Barukh: nyugalom

 

a legtöbb társaságban 

barukh kényelmetlenül
érzi magát

a legtöbb társaságban
szinte minden
társaságban

erőfeszítést
igényel tőle
hogy megteremtse
és fenntartsa
az udvariasság
látszatát

mert barukh
egyáltalán nem udvarias

barukh egyáltalán nem
civilizált

barukh nem civilizáltságból
vagy nagyszerűségből
toleráns

nem civilizáltságból
vagy nagyszerűségből
harcol
a beduinok
arabok
palesztinok
zsidók
szegények
elesettek
menekültek
melegek
nők
egyenlő jogaiért
méltóságáért

barukh önzésből toleráns

tizenegy éves korában lett az

akkor költözött el
a családjával
a szülővárosából
pécsről
budapestre

pécsen
volt afrikai
sváb
délszláv
ukrán
zsidó
magyar
osztálytársa

mindannyian
frissen épült
panelházakban laktak
és egy frissen épült
iskolába jártak

a kis barukh
és minden barátja
biciklizett
és verekedett
és szeretett volna
szandokán lenni
a maláj tigris

vagy gojkó mitics
a jugoszláv indián

vagy mindkettő
egyszerre

nem voltak
barukh legalábbis nem emlékszik arra
hogy lettek volna
jobb vagy rosszabb családok

családok voltak

amikor tizenegy éves korában
a saját családjával
budapestre költözött
a kis barukh
akkor találkozott először
olyan világgal
amiben
a pécsi grundhoz képest
ilyen nagy szerepe van
a kifinomult társalgásnak
a társasági viszonyoknak
annak
hogy ki kit ismer
és annak
hogy ki kivel van jóban

az udvariasságnak

amikor tizenegy éves korában
budapestre költözött
a kis barukh
akkor találkozott először
olyan világgal
amiben
a pécsi grundhoz képest
az emberek
ilyen
egyformán néznek ki

és a kis barukhnak
ez az élmény
akkor
egy életre beégett:

ha az emberek egyformán néznek ki
akkor olyan láthatatlan
szabályok alapján
működik a közösség
amit a kis barukh nem ért
és amiben ezért
kényelmetlenül érzi magát

amiben nem az számít
hogy ki milyen gyorsan
tud biciklizni

amiben nem az számít
hogy ki milyen elszántan
tud verekedni

amiben
az igazság
és a szabadság
vagyis azok az értékek
amikért
szandokán
és gojkó mitics
harcolt
nem a legfontosabb értékek

a kis barukh
akkoriban
ezen
nem sokat gondolkodott
inkább minden erejével
azon volt
hogy beilleszkedjen
ebbe az új világba

nagyon igyekezett
és mivel
annyira
igyekezett
azt hitte
hogy sikerült

harminckét éves volt
amikor először
érezte azt
hogy
talán
mégsem
sikerült

akkor járt először londonban
és akkor ment végig először
egy olyan utcán
amin minden arc
ami szembejött vele
más színű
és más formájú volt

arab
indiai
askenáz
pakisztáni
mediterrán
nyugat-európai
színű és formájú
arcok

a nagy barukh
szinte egy pillantás alatt
megnyugodott

nem tudta
hogy mennyire
nem volt nyugodt
amíg meg nem nyugodott

nem tudta
hogy huszonegy éve
nem érezte magát
olyan biztonságban
mint amilyenben pécsen
tizenegy éves koráig

nem tudta
egészen addig
amíg londonban
az oxford streeten
újra meg nem érezte
azt a régi biztonságot

azt a régi nyugalmat

a régi kisimult idegeket

pontosan azt
amit itt
izraelben
is érez
nap
mint nap
amikor
egyetlen
átlagos
nap
leforgása alatt
találkozik
beszél
és zsúfolódik össze
askenázokkal
és mizrahikkal
szekulárisokkal
és kucsmás ortodoxokkal
oroszokkal
és amerikaikkal
indiaiakkal
és vietnámiakkal
mohamedán arabokkal
és keresztény arabokkal
és keresztény afrikaiakkal
és mohamedán afrikaiakkal
és zsidó afrikaiakkal
és argetinokkal
és brazilokkal
és filipinekkel
és thaiföldiekkel
és japánokkal

barukh nyugodt
amikor így telik egy napja

mert amikor
ennyire színes
egy közösség
akkor ki van zárva
hogy a kifinomult társalgás
és az évszázados társasági szabályok
irányítsák az életet

mert amikor
ennyire színes egy közösség
akkor sokkal fontosabb
szandokán és gojkó mitics
igazsága és szabadsága

mert amikor
ennyire színes egy közösség
akkor sokkal fontosabb
hogy ezért
az igazságért és szabadságért
ki milyen elszántan
tud és hajlandó verekedni