Mikor hozzám értél
a bőröm többé nem rács volt
létem és a külső lét között
a hangszerek mind egyszerre szóltak
a víz egyszerre forrt és fagyott
az iszony kizárta magát az ajtón
a falevelek zöldebbre festették magukat
a szobám falán függő Byron-kép elmosolyodott
a szomszédban vonyító kutya felröhögött
az élet rájött a saját értelmére
a halál a szekrény alá rejtőzött
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése