Ödüsszeusz úgy ment el, mintha el sem ment volna.
Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet,
megosztott egy bejelentkezést onnan, ahol épp volt:
a gyanútlan szemlélő úgy érezhette,
ugyanúgy köztünk van, olyan közel, olyan távol,
mint a szomszéd városban lakó régi osztálytárs.
Csak a tenger, az ragyogott valószerűtlenül a háttérben,
csak az utcák voltak meglepően tiszták.
És biztos volt pár poszt, amit úgy állított be,
hogy ne lássa senki más, csak ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése