Szalóczi Dániel: Nyalókaszerelem

Cukorból vagyok, de ne hívj „édesnek”
mert azt azok szokták, akik már nem éreznek
sokat csak úgy a szájra jön ez a becéző szó
és mint a narancsos labelló
pár párc múlva lekopik

Úgyhogy a cukrok meg a csokik
kikérik maguknak
a pasik ne mondják ezt többé a csajuknak
meg egyébként is ha kóstolod a könnyet
amikor már nem vagy „édes” és titokban csöpögnek
ki a sós érzelmek amik nem váltak valóra
és csak csak hogy ellentmondj jövök most kapóra…

De mindegy. Már elfogytam azóta.
Írta ezt valaha egy szerelmes nyalóka.

A.A. Milne: Furry Bear

If I were a bear,
And a big bear too,
I shouldn’t much care
If it froze or snew;
I shouldn’t much mind
If it snowed or friz—
I’d be all fur-lined
With a coat like his!

For I’d have fur boots and a brown fur wrap,
And brown fur knickers and a big fur cap.
I’d have a fur muffle-ruff to cover my jaws,
And brown fur mittens on my big brown paws.
With a big brown furry-down up to my head,
I’d sleep all the winter in a big fur bed.

Závada Péter: Csak addig (3)

Csak addig vagyok érdekes,
amíg első ránézésre is nyilvánvaló
hiperszenzitivitásom és sebezhe-
tőségem dacára a viszontagságok
közepette, ha úgy tetszik, a sors
Szküllái és Karübdiszei között
homéroszi hérosszá érett,
rendíthetetlen férfi látszatát
keltve elmesélem - többek között
azért, hogy világossá váljon,
hogy megbízom benned, sőt,
hogy a köztünk kibontakozó
bensőségesség okán mintegy
megtisztelve érezd magad,
miszerint mától te, és csakis te
vagy súlyos és néma titkaim
újdonsült őrzője-, hogy hét év
permanens droghasználatot
követően ugyanarra a pszichiátriára
jártam, melynek falai mögött
anyámat a kilencvenes évek elején,
a hallgatag tölgyfákkal környezett,
titkos ösvényekkel átszőtt,
kékfüvű parkban és a hozzá
tartozó gigantikus és szomorú
kőépületben halálra kezelték.

Kányádi Sándor: Sumér szonett

eljön a sumér pap
s a várost visszaveszi
én adtam nektek mondja
és most visszaveszem

és elviszi a várost
hóna alá kapja mint egy
égetett agyagtáblát
de előbb még leporolja

és mi nem tudjuk
nem tudhatjuk
ki marad rajta s ki nem

útközben is sokan
lepotyoghatnak
útközben is sokan

Robert Graves: Troublesome Fame

To be born famous, as your father’s son,
Is a fate troublesome enough unless,
Like Philip’s Alexander of Macedon,
You can outdo him by superb excess
Of greed and profligacy and wantonness.

To become famous, as a wonder child,
Brings no less trouble, with whatever art
You toyed precociously, for Fame had smiled
Malevolence at your birth.... Only Mozart
Played on, still smiling from his placid heart.

To become famous while a raw young man
And lead Fame by the nose to a bitter end,
As Caesar’s nephew did, Octavian,
Styling himself Augustus, is to pretend
Peace in the torments that such laurels lend.

To become famous in your middle years
For merit not unblessed by accident—
Encountering catcalls, missiles jeers and sneers
From half your uncontrollable parliament—
Is no bad fate, to a good sportsman sent.

But Fame attendant on extreme old age
Falls best. What envious youth cares to compete
With a lean sage hauled painfully upstage—
Bowing, gasping, shuffling his frozen feet—
A ribboned hearse parked plainly down the street?

Billy Collins: Mice

I was normally alone in my childhood,
a condition that gave me time
to observe the activities of the many mice

that had infested our house

one winter night when the house

next door burned to a crisp.

They all ran across the snow -

covered lawn to find places

to hide in their new home;

then later they discovered the kitchen,

which was like Columbus discovering

America, because the kitchen was already there.

I became their only spectator

like someone alone in a movie house.

I could even tell some of them apart,

but I resisted giving them names,

afraid they would disappear

if our house happened to burst into flames.

O, anonymous companions,

appearing in a hole in the wall,

always scurrying out of my reach,

so many hours I would watch

your comings and goings,

before someone called me down to dinner;

you were the beginning of cinema for me

and one of the reasons

I am the way I am this morning-

an elderly child with a tummy

full of oatmeal and a mouse on my shoulder,

standing on its hind legs, whispering in my ear.

Kántor Péter: Ezen a régi fényképen 1939-ben

Ezen a régi fényképen 1939-ben
ez a két huszonéves kölyök - ki nekem?
Ezek a szüleim?
Nézem őket gyanakvón, már-már ridegen.

Mint aki ismerős idézetekre vágyik mindenáron
egy régi versből, a jól ismert szavakra.
De hát hol az a sor? - keresem magamat,
s nem ismerek magamra.

Még tíz év kellett ahhoz, hogy ebből a lányból
az anyám legyen, és a fiúból az apám.
Aztán hogy összeszoktunk, mint a szánhúzó kutyák,
hogy összetartoztunk, szaladt velünk a szán!

Mosolygós pár a képen. Most keltek egybe nemrég.

Két bolond, aki itt '39-ben boldog jövőt tervez!

Valahogy túl fogják élni a háborút,

és akkor... Minden más lesz! Minden szebb lesz!

Vajon elég elszántak-e mindahhoz, ami jön még?

Elég erősek? Elég bátrak?

Igen, elég elszántak, s vakon biakodók,

bármit is hozzon a másnap.

Őrültség volt az egész? Az. Mi más lehetett volna?

Majd megírok mindent - gondolhatta anyám:

az iskolát, a családot, a sok gyereket,

ahogy kizöldülnek a fák és felépülnek újra a hidak a Dunán!

Liam Rector: Mental Mommy

Home from school at six years old, first grade,
And uncle there to tell me Mommy
Gone, Mommy not be coming back any

Time soon, Liam, Mommy had to go to
Mental hospital. Nervous breakdown.
Years later Mommy, when she gets out

Of mental, often says, “If you’re
A bad boy for me Liam you’re
Going to send me back, back

Into mental hospital, like you did
First time.” At 13
I find out Mom had been doing years

In a federal prison all that time,
For stealing, so no mental hospital for
Mommy. Breakdown ours alone.

I was on my one.

Kiss Ottó: Mai rossz cselekedetek, mai jó cselekedetek

Mai rossz cselekedetek
Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

Mai jó cselekedetek
Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

Székely Szabolcs: Reggeli kérdés

Midőn a reggel, e mindig pofátlan
idétlen bohóc ott terem szobádban,
és reflektorával rád néz a nap,
s bőszen anyázol a paplan alatt,
és kinézel kócos-morcos fejeddel
párnád pihe-puha bugyraiból,
de tűrnöd kell, hogy kiröhög a vekker,
hiába csapod le: újra beszól,
olyankor bárhol hálj a nagyvilágban,
földön, matracon, vagy a franciaágyban,
vagy kezed mellett ott az esti bor még,
(mint házibulik másnap-reggelén,
felülsz és kérded: “hol vagyok te jó ég?”
“Az éjjel mi a frászt is tettem én?”),
vagy úgy érzed, nem vagy otthon sehol,
s a Közterület-fenntartó locsol,
s arra ébredsz, park melletti padon,
röhögnek rajtad, hajléktalanon,
ki csuromvizes öltönyben felébredsz,
s már vár az asszony, ma is, jaj, verés lesz,
vagy simán csak, hálószobádban, otthon,
épphogy ébredsz, s már gondolkodsz a gondon:
akkor az éj, s az örökkévalóság,
mint csésze kávé kiömlik kezedből
kifli a félhold - hullanak a morzsák,
(visszaalszol még) s mindet úgy szeded föl,
hogy félálomban, önmagadba látván,
tudod már, arra fogsz gondolni gyáván,
egész nap, hogy miért a karma láza,
és macskád, mely lábszárad karmolássza,
miért a tej, mely tűzhelyedre kozmál,
ébrenléted,mit folyton visszahoznál
álmodból, amíg pirítod a zsemléd,
hűtőd ha nyitod, s úgy csap meg a nemlét
hidegen, mint a régi téli fagy,
s bár szeretnéd, valahogy mégse vagy,
mert újra ott a kérdés, milliónyi,
miért a kelés, reggeli zuhany,
miért a táskád, miért benne holmi,
miért a fény, mely szobádba zuhan,
mért teszi kávéd eléd úgy a kedves
hogy tudod, pont így többé sohasem lesz,
miért a hajnal zümmögése, árnya,
miért az ezernyi szépség, a fák,
miért az utca, mely mintha arra várna,
hogy újra kiskölyökként fussad át,
miért a kérdés annyi más helyett,
miért a nap, mely újra elveszett?
Miért a Minden - kérdezed, haver:
s észre sem veszed: ekkor illan el.

Ellen Bass: Experiment in Empathy

The scientist places each rat
in its own glass box
and for thirty seconds he plays
"What a Wonderful World."
In the last three seconds, he shocks the rat.
This is followed by ninety beats of silence.
And then the cycle begins again.

As she describes it to me
I can't help thinking
how familiar this is--one minute
Louis Armstrong singing
and the next--
some fever or wreck, some impossible mistake.
And I sit holding a spoon,
unable to lift it to my mouth, unable
to put it down.

This strain of rats descends 

from a circus in the 1800s. Their ancestors
swung on satin-ribboned trapezes
and leaped through tiny rings of fire.
Now, none of those skills can save them.

And here's the thing:
a rat who isn't shocked,
who only watches,
panics too. That is empathy.
Feeling what another creature feels.

But sometimes it's too much to ask
a person to inhabit
the strange region of a foreign heart.

Once, when I was in a glut of pain,
I said to a friend,
Just take an hour and imagine
this is happening to you.

She looked straight ahead
and said, I don't want to.

Hal Sirowitz: Subject Matter

The reason you don't have much
to talk about, my therapist said, is
because you"re not doing anything. If I
stayed in my room all day, I'd have
nothing to talk about, either. You should
go to a dance, & even if you don't meet anyone,
you can at least describe to me what it was like,
which I'd find interesting, because I don't
go out anymore. I'm not trying to sway you.
If you insist on talking about nothing,
I'd still listen, but I'm convinced you'll be
much happier if you had something to talk about.

Pion István: Nem lehet jó a semminek

Nem lehet jó a semminek.
Őt senki sem kérdi meg
hogy van, mizujs. Ugyan dehogy!
Azt mondaná, kösz, sehogy.

Nem lehet jó a semminek.
Őt senki sem érti meg,
hogy van, hogy nincs. Egy kaptafa.
Így se, úgy se látszana.

Ha kérdeznéd, hogy hogy vagyok,
azt mondanám, kösz, sehogy.
S legyen sötét, vagy lámpa kell?
Mindegy. Úgy sem alszom el.

Judith Viorst: Confusion

I can't figure out if it's gas or a coronary.

I can't figure out if it's hostile or benign.

I can't figure out if I'm turning into a hypochondriac, or just being sensible.

I can't figure out when we stop supporting our children.

(At twenty-one? At thirty? Forty-nine?)

I can't figure out if not bothering to change the sheets in the guest room in between houseguests is ever an option, or always reprehensible.

I can't figure out why men won't ask for directions.

(Is it genetic or could they be retrained?)

I can't figure out, when dressed in the height of fashion, if I'm looking incredibly chic or slightly ridiculous.

I can't figure out if my tale is enthralling or boring.

(What are those facial expressions? Spellbound? Or pained?)

I can't figure out if wanting all the hangers in my closet to face the same way means I'm obsessive-compulsive, or merely meticulous.

I can't figure out if I've gone from stable to stodgy.

(Is "reliable" what I want as my epitaph?)

I can't figure out if helping yourself to a shrimp from your spouse's plate ought to be viewed as intimacy or intrusion.

I can't figure out  if I've lost my sense of humor

Or if, after fifty, it just gets harder to laugh.

And I can't figure out if everyone else has figured everything out, or whether we are all in a state of confusion.

Baranyi Ferenc: Én menjek el?

Én menjek el?
A tömjénfüst gomolyogjon odébb,
mert a templomban
az ördög vert tanyát?

Én menjek el?
Órástól a torony?

Nem pedig a harang,

amely Angelust kondít akkor is,

amikor félreverték?

Én menjek el?

Belzacár faláról

az írás tűnjön el,

nem pedig az ereklyék meggyalázója

a fal fedezékéből?

Hogy mehetnék - éppen én - el?

Nem hagyhatom itt a pilisi dolinákat,

ahol megtanultam,

hogy magyarok, tótok bánata

mindigre egy bánat marad;

sem a nyáregyházi akácerdőt,

ahol már kölyökkoromban kiderült,

hogy nincs meggyőzőbb

a csend érvelésénél;

sem a dunai szél borzoló unszolását

a Vizafogó-parton,

ahonnét békés pecázók

haragvón sereglettek át - ha kellett -

a Váci útra.

Hogy mire unszol MOST a Duna -

csak partján élve hallom.

Ezért (is) kell maradnom.

Rumi: [Hozd ide a Szerelem és a Szabadság tiszta borát!]

"Hozd ide a Szerelem
és a Szabadság tiszta borát!"

"De uram, forgószél közeleg!"

"Még több bort ide,
tanítunk ennek a viharnak
egyet s mást a kerengésről."

Haász János: Örülnének fele ennyinek

Az új óvónéni Magdika néni.
Nem lesz könnyű vele.
Ma azt mondta, hogy a sóskát
mindet meg kell enni.
Meg azt is, hogy szegény éhezők
örülnének fele ennyinek.
És aztán azt, hogy szemtelen vagoyk.
Pedig igazán őszintén mondtam,
hogy én is.

Hal Sirowitz: Touching Bottom

When you go swimming, don't go out so far,
where you can't touch bottom, Father said.
It's good to know it's there even if you don't
use it. Why do you think I got married?
Do you really think I need your mother?
I did it because I knew someday I'd
get old & tired. I had to have a place
where if I wanted to I could rest.

Billy Collins: Imperial Garden

It was at the end of dinner,
the two of us in a red booth
maintaining our silence,
when I decided to compose a message
for the fortune cookie you were soon to receive.

Avoid mulishness when choosing
a position on the great board game of life

was my mean-spirited contribution
to the treasury of Confucian wisdom.

But while we waited for the cookies,
the slices of oranges,
and the inescapable pot of watery tea,
I realized that by mulishness
I meant your refusal to let me
have my own way every time I wanted it.

I watched you looking off to the side-
your mass of dark hair,
your profile softened by lamplight
and then I made up a fortune for myself.

He who acts like a jerk
on an island of his own creation
will have only the horizon for a friend.

I seemed to be getting worse at this,
I thought, as the cookies arrived at the table
along with the orange slices
and a teapot painted with tigers
menacingly peering out from the undergrowth.

The restaurant was quiet then.
The waiter returned to looking out at the street,
a zither whimpered in the background,

and we turned to our cookies,
cracking the brittle shells,
then rolling into little balls
the tine scrolls of our destinies
before dropping them, unread, into our cups of tea-
a little good-luck thing we'd been doing ever since we met.

Kányádi Sándor: Ne szólj

Ne szólj, a szavak elrongyolódtak,
ütött-kopott ószeri limlomok, még ha egy
Júlia vagy Rómeó vagy mit tudom én ki
viselte is volna vallomásul; ne szólj, nem szólok
én sem. Mert mi lesz, ha egyszer kimondjuk
azt a könnyen kimondható szót, mit mondunk majd
azután, mivé lesz a kimondhatatlanság öröme,
lesz-é fokozás, ha egyszer kimondjuk,
nyilvántartásba vesszük s hivatkozunk rá,
ha minden kötél szakad, vagy ha
csak éppen összezördülünk valamiért?
Nem vagyok fennkölt, se cinikus, sem parasztian
prűd, csak babonás talán, akár a sámánhitű ősök,
akik féltek néven nevezni istenüket.
Ne szólj hát, minek oda a szó, hol egy tekintet,
egy mozdulat többetmondó. Hagyd meg nekem azt a hitemet,
hogy egy ki nem mondható nevű istenség kegyelméből
s az ő dicsőségére élek e földön;
a soha-nem-elég, a mindent-megismerni-akarás
motorjával agyamban, szívemben végzem
ember voltommal járó kötelességemet,
és örömeim között is szótlanul ahhoz a
legfőbb megtartóhoz imádkozom.

Ellen Bass: Getting into Bed on a December Night

When I slip beneath the quilt and fold into
her warmth, I think we are like the pages
of a love letter written thirty years ago
that some aging god still reads each day
and then tucks back into its envelope.

Baranyi Ferenc: Kincsnek látszhat

A történelem szemétdombjára kerülni
korántsem végállomás.
Például az is visszaszedhető onnan,
ami még negyvenötben került oda.
Kiglancolni se kell,
mert az újralobbant szittya káprázatban
kincsnek látszhat,
ami már újkorában is kacat volt.

Haász János: Anya szerint

Anya szerint Londonban van apa,
És sok pénzt keres, és
ez mindenkinek jó, és
így mind boldogok leszünk.
Anya annyira nem tud semmit.

Hal Sirowitz: Freedom Means Nothing to Lose

When you knew your father was dying,
my therapist said, you thought if you
got married it'd please him. So
you got into some painful relationships.
You were ready to get married
until you got dropped. But now
that he's dead you're free. You don't
have to marry anyone. You can get
into painful relationships just for the hell of it.

Rumi: [A hajnali szél titkokat osztana meg veled]

A hajnali szél titkokat osztana meg veled.
Ne menj aludni vissza!
Imáidban azt kérd, mit valóban szeretnél!
Ne menj aludni vissza!
Az emberek átlépnek s vissza a küszöbön,
ahol a két világ érintkezik.

Az ajtó kerek és nyitva áll.
Ne menj aludni vissza!

Szabó T. Anna: Örökség

Lengyel Balázsnak

Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni.
Várost és mezőt, záporvert tetőt,
felhőábrát, vésett kőtömböket,
szétgéppuskázott házfalak előtt
virágzó hársfát, lekaszált füvet.

Tanulni kell. Tőlük tanultam élni.
Történetük az én történetem.
Répát, nyers krumplit nem ettem,
fagyott földbe sem temettem -
örökségem mégis ostrom,
bombakráter, lótetem.

Tanulni kell. Tőlük tanultam írni.
Hogy továbbadjam, amit kaptak, adtak.
Verset a vershez, szót a kínhoz mérni,
és meghallani, amit elhallgattak.

Mert élnek ők, mert állnak az időben,
mert senki őket nem bánthatja többé,
a hangjuk is, az arcuk is időtlen.
Vannak és lesznek, örökkön örökké.

Judith Viorst: Postmortems

On the way home with my husband from the dinner party,
I thought I'd very tactfully point out
That he shouldn't interrupt, and that
He shouldn't talk with his hands, and that
He shouldn't, when discussing politics, shout.
And that he shouldn't tell that story while people are eating, and that
He shouldn't tell that joke for the rest of his life, and that
He shouldn't have said what he said about that terrible lady in red because
She happens to be the-person-he-said-it-to's wife.
And that he didn't need that second helping of mousse cake, and that
He didn't need to finish the Chardonnay.
But after thirty years of marriage
I finally understand what not to say
On the way home with my husband from a dinner party.

Kántor Péter: Egy hétfő délelőtt Majdanekben

Egy költőtalálkozón vettem részt Lublinban,
volt néhány felolvasás, egy kirándulás
egy közeli festői kisvárosba,
amúgy semmi különös, semmi említésre méltó,
talán csak az a hideg abban a pinceklubban,
ahol egy éjszakába nyúló estén
együtt fáztunk, ki-ki az anyanyelvén.

Aztán az irodalmi programok lezajlottak,
a fesztivál véget ért, mindenki útra kelt,
és hirtelen Majdanekben találtam magam.
Mentünk az aprókavicsos hosszú úton,
a sötétbarna ablaktalan barakkok mellett,
mentünk csöndben az üres úton,
egy holland farmer fia meg én.

Egy év különbséggel születtünk,
ő egy holland farmon, én Budapesten,
ő 1948-ban, én 1949-ben,
s verseket írunk mind a ketten.
Van itt valakid? – kérdezte.
Egy rokonom? Egy szerettem?
Mindenki valakim Majdanekben!

Majdanek, Treblinka, Belzec, Sobibor…
Egyszer el kell fáradni valahol –
ha Majdanekben, akkor Majdanekben.
Fújt a szél, észre se vettem,
azon a hosszú, kavicsos úton
egyszer csak nagyon elfáradtam,
mint egy gép, úgy lépegettem.

Majd elmúlik, elmúlik ez a fáradtság,
ez az október, ez a hétfő,
ez a vágy nem érezni semmit,
nem gondolni semmire többé.
Varjak bólogattak a fűben,
s mint egy gép, tovább lépegettem,
egy hétfő délelőtt, Majdanekben.