Lenn a feneketlen vizek legalsó rétegében,
létezik egy szokatlan mélytengeri halfaj.
Nősténye áttetsző gömbre emlékeztet,
egylényegű a vízzel, pusztán csak lebeg
egy áramlások nélküli, sűrű tartományban.
A bolygó eme sokmillió négyzetkilométer
kiterjedésű természetes sötétkamrájába
nem hatol le semmi felszínről származó zaj,
egyetlen fénysugár emléke sem, csupán a több
kilométerrel fentebbi zónák bomlásterméke.
Az elhullott állatok maradványaitól, mintha
örök hóesés tarkítaná a mélység égboltját,
ahol a nyomás akkora, hogy bármely szárazföldi
emlős váza egy másodperc alatt összeroppanna.
A hím térfogata harmincszor kisebb a nőstényénél,
gömb helyett jobbára hengeres, garnélaszerű.
Találkozáskor szorosan egymáshoz tapadnak, bár
összeolvadásuk nem költői, leginkább csak végleges.
Kisvártatva a hím szíve leáll. Ritmusa már megzavarná
eggyé váló érrendszerüket. Teste a nőstény új végtagja lett.
Hormonok hatására időszakosan spermát injektál
a gazdaszervezetbe, amely közben saját szövetével élteti.
A közös vér összetételével és hőmérsékletével
feltámad egy új szövetség, lelket nem igénylő paktum.
Egymás halála innentől egyiket sem érinti mélyen,
állagukból felszívódtak a nyelvtani személyek,
míg alvó reflexeik szikrája öntudatra lobban
a közeg hideg méhébe oltott sötét utódaikban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése