Charles Bukowski: wearing the collar

I live with a lady and four cats
and some days we all get
along.

some days I have trouble with
one of the
cats.

other days I have trouble with
two of the
cats.

other days,
three.

some days I have trouble with
all four of the
cats

and the
lady:
ten eyes looking at me
as if I was a dog.

Demény Péter: Sárga

Ha fa lennék, kivonhatnám
a kellő klorofilt, vitamint a talajból,
a megfelelő boldogságot, nem is a
megfelelőt: a tiszta boldogságot,
szennyezetlenül; nem kellene
azon tűnődnöm, mit adott,
miért így adta, miért nem
adhatta másképp; hogy a kiről már
ne is beszéljünk, mármint, hogy ki adta;
csak rügyeznék, zöldellnék, aztán virágba
borulnék, ősszel meg lehullnának
a leveleim; semmi filozófia, semmi
önsajnálat, csak a reggeli,
citromsárga nap.

Anna Swir: Priceless Gifts

An empty day without events.
And that is why
it grew immense
as space. And suddenly
happiness of being
entered me.

I heard
in my heartbeat
the birth of time
and each instant of life
one after the other
came rushing in
like priceless gifts.

--translated by Czeslaw Milosz and Leonard Nathan

Soós Amália: Nyelvtörés

Nem tudok megszólalni többé:
törnek a szavak.
Egyik felük igaz, másik hamis.
Kiválogatom az igazakat,
de hulló vakolatként morzsolódik
le róluk az értelem.
Szótagolom, cserélgetem.
Puzzle-ként illesztem egymás mögé,
hogy őszinte mondatok szülessenek,
csupa igaz, kérdőre nem vonható
bizonyosság, de ami végül összeáll,
azt a nyelvet már nem ismerem,
abból nem öltözködhetek.
Ma sem tudom,
kinél marad
a szavak hamis fele
és kinél az igaz.

Locker Dávid: A Könnyen Barátkozók

Ó, hogy gyűlöltelek titeket mindig, Könnyen Barátkozók.
Titeket, akik ott tenyésztek minden házibuli kanapéján
a körétek gyűlteknek gesztikulálva.
Titeket, akiket, ha nem beszélnek, érdeklődve megszólítanak.
Titeket, akiknek az alpári dugós sztorijain is
csak megbocsátón mosolyognak a feminista lányok.
Egyáltalán: titeket, akiknek valamiért
mindig, mindent megbocsátanak.
Belőletek hiányzik a mélység, Könnyen Barátkozók.
Üresen kongtok, mint az anekdotáitok.
Mégsem ezért gyűlöllek titeket.
És nem azért, mert lenyúljátok a csajokat.
Lenyúljátok, de nem az összeset:
titeket nem kell megmenteni,
de még sajnálni sem.
Mert számítók lennétek?
Intrikusok?
Ez sem igaz, bármennyire is bánom.
Mert nem számítók vagytok, hanem
fesztelenek. Önazonosak:
ha csöndben vagytok, az bölcs hallgatás, mi több: misztikum;
ha hangosak, az nyitottság, egészséges önbizalom.
Föl sem merül, hogy megjátsszátok magatok.
Hogy „fenntartásokkal” kell kezelni titeket.
És, látjátok, ezt gyűlölöm bennetek annyira.
Mert engem Okos Fiúnak neveltek:
jobbnak nálatok.
De akit Okos Fiúnak nevelnek,
az nem jobb lesz, hanem reflektált.
És aki reflektált, az önazonos akar lenni bármi áron –
így nem lesz az sosem.
De legjobban azt gyűlölöm bennetek, Könnyen Barátkozók,
hogy nem is léteztek.
Hogy miért beszélek akkor mégis hozzátok?
Mert akit Okos Fiúnak neveltek,
okos narratíva nélkül
képtelen elviselni a jobbat.
És legfőképp azt,
hogy van, aki egyszerűen csak
szerethetőbb.

Anne Porter: Susanna

Nobody in the hospital
Could tell the age
Of the old woman who
Was called Susanna

I knew she spoke some English
And that she was an immigrant
Out of a little country
Trampled by armies

Because she had no visitors
I would stop by to see her
But she was always sleeping

All I could do
Was to get out her comb
And carefully untangle
The tangles in her hair

One day I was beside her
When she woke up
Opening small dark eyes
Of a surprising clearness

She looked at me and said
You want to know the truth?
I answered Yes

She said it's something that
My mother told me

There's not a single inch
Of our whole body
That the Lord does not love

She then went back to sleep.

Alan W. King: Chagrin

When security escorts a woman
back to the register, you hear
other shoppers whispering
their speculations—the alarm’s
tone before plainclothes officers
flank her at the door, their hands
beckoning to come with them.
And does it matter that
you both are among the few
African Americans in a department
store that once forced Blacks
to shop in the basement, and where
Jim Crow banned your elders from
the dressing rooms? Can all
the civil rights marches and integration
keep you from flinching
at how one of your own
is handled—the officers
jerking their suspect around,
the woman shouting
for them to take their hands
off her. And afterwards,
will anything make this right
again—the gift cards
or the cashier’s apology
after waving the receipt,
explaining she forgot to
disarm the anti-theft device?

Kiss Judit Ágnes: Megadással

Úgy volna jó meghalni is,
ahogy a gyermekedet várod.

Azzal a beletörődéssel,

azzal a szelíd megadással,

tudván, hogy a test csak egy eszköz,

mit át kell adni erre-arra,

életcélra és halálcélra,

mert rajta át jöhet a kezdet,

s rajta keresztül jöhet a vég is -

Félsz mindkettőtől. Tűröd mégis.

Claire Donzelli: Promotion

I came to love the way our store
Was filled with the scent of waffle cones.
Is it silly?
That working at an ice cream shop
Somehow made me feel less alone.
On those summer nights
When the line of customers stretched down the block,
I cheered inside while my co-workers groaned.
I didn’t miss the sense of dread
When my report card came home.
Or the grating thoughts inside my head
When relatives asked, where are you going to college?
Oh. When are you going back?
Scooping ice cream was my meditation,
Work became my mind’s vacation
And, to my surprise, a minimum wage job
Was stronger than any medication
But still, they’d always ask,
When are you going back?
But I was making people happy, and I didn’t want to leave.
I got employee of the month,
I scooped ice cream at lightning speed,
My co-workers were my family, my team,
So really, what more could I need?
Then the weather changed.
The steady stream of customers became a trickle
There were cut-backs, and I saw my co-workers little.
The district manager came one day
After an interview, he said
You deserve a promotion and a raise.
You’re assistant manager material.
When I turned him down, he said,
School’s overrated.
If you change your mind, come back.
You can always work here instead.
As tempting as his offer was,
I knew it was time for me to move on.
Because working at an ice cream shop
Showed me I had what it takes all along.

Lackfi János: Egészen hihetően

Kezemet kicsípi a fagy
kesztyűmet odaadtam fiamnak
iskolába menet
mert otthon hagyta sajátját
indulás előtt szennyesbe tettem
trikót alsót gombócba gyűrt zoknit
(el ne vesszen a párja)
visszafelé kávét ittam a boltban
befizettem a postán a havi részletet
leadtam kivizsgáltatni a székletet
menetközben kólával pizzával unikummal
kúráltam tegnapról maradt fejfájásomat
vettem levesbe való pulykanyakat
egyedül a homeopátiás bogyókért
nem mentem el a gyógyszertárba
de ennyi feledékenység belefér
teljesen normálisan viselkedem
egészen hihetően élem
valakinek az életét
a magamét az imént
olvastam ki a buszon

Hilde Domin: Nem belefásulni

Nem belefásulni
hanem a csodának

csendesen

mint egy madárnak

odatartani a tenyered.

--Fordította: Benő Eszter

Andrea Gibson: Instead of Depression

try calling it hibernation
Imagine the darkness is a cave 

in which you will be nurtured

by doing absolutely nothing.

Hibernating animals don't even dream.

It's okay if you can't imagine

spring. Sleep through the alarm

of the world. Name your hopelessness

a quiet hollow, a place you go

to heal, a den you dug,

Sweetheart, instead

of a grave.

Andrea Gibson: What can't be taken

Trauma was not being
able to get his hands

of the clock off me.

Healing was learning

no one has ever laid a fingerprint

on the part of me that's infinite.

Károlyi Amy: Oda kell adni, ami van

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.

Kit Wright: Sergeant Brown's Parrot

Many policemen wear upon their shoulders
Cunning little radios. To pass away the time
They talk about the traffic to them, listen to the news,
And it helps them to Keep down Crime.

But Sergeant Brown, he wears upon his shoulder

A tall green parrot as he's walking up and down

And all the parrot says is "Who's-a-pretty-boy-then?"

"I am," says Sergeant Brown.

Zsille Gábor: Mindent ismerünk

Mindent ismerünk, mindenütt jártunk,

minden helyzetben megfordultunk

behunyt vagy tágra nyílt szemmel,

mindent tudunk, mindent olvastunk,

fejünkben száz regényhős ölelkezik,

sző ármányt és ostromol várat,

száz bajvívás után piroslik a hó,

száz héjapár csapdos az avaron,

fonnyadt dinnyehéj úszik a Dunán,

mindent kóstoltunk, megvettünk, láttunk,

minden telefonszám, irat a zsebünkben.

Csak hát a szív bölcsessége, fogyatéka.

Csak hát a könnyedség. A tét nélküli láz.

Csak hát felülni az ágyban és

nekiindulni a fáradt reggelnek.

Ivan Radoev: Szerelmi vallomás

Veszelkának 

Tőlem nem várhatsz te semmit.
Nem adhatok sem napokat, sem holdakat,
mert azok egymáshoz tartoznak.
Nem adhatok sem házakat, sem tárgyakat,
mert azok másokhoz tartoznak.
Nem adhatok sem magányt, sem sértéseket,
mert azok hozzám tartoznak.
Tőlem nem várhatsz te semmit,
csupán kis hazugságot a boldogságról.
Ha ez elegendő az egész életre,
akkor indulhatunk.
Ki vagyok én?
Az vagyok, aki majd tönkretesz.

-- Dabi István fordítása

Roger McGough: The leader

I wanna be the leader
I wanna be the leader

Can I be the leader?

Can I? I can?

Promise? Promise?

Yippee, I'm the leader

I'm the leader

OK what shall we do?

Maura Dooley: Letters from Yorkshire

In February, digging his garden, planting potatoes,
he saw the first lapwings return and came
indoors to write to me, his knuckles singing
as they reddened in the warmth.
It's not romance, simply how things are.
You out there, in the cold, seeing the seasons
turning, me with my heartful of headlines
feeding words onto a blank screen.
Is your life more real because you dig and sow?
You wouldn't say so, breaking ice on a waterbutt,
clearing a path through snow. Still, it's you
who sends me word of that other world
pouring air and light into an envelope. So that
at night, watching the same news in different houses,
our souls tap out messages across the icy miles.

Lezó Ádám: Reggeli ősz

Reggel korán utcára kilépve rettenetes hiányérzetem támadt.

A vállamra ült és mellkasomra lógatta ficánkoló lábait.

cigaretta?, igazolvány? lakáskulcs?

gyújtó tán, amit otthon hagytam?

befizetetlen csekkek? (azokat már megszoktam)

kerékpáron van lámpa, csengő. 

Az nem lehet bosszantó ma.

Szeles reggel van, a város összehúzta magát

talán a napfény, ami kellene hogy megnyugodjak?

Vagy a táskából kivett esernyő, az új pulóver téveszt meg?

Zsebkendő után kutatva nadrágzsebemben,

érezve tétova lábaimat, rájöttem.

A mosolyod kellene, ami reményt önt minden zsigerembe...

Rudy Francisco: Sip

I take my compliments
the same way I take

my coffee.

I don't drink coffee.

The last time I did,

it seared my entire mouth 

and I couldn't taste

anything for three days.

I'm still learning how to

let endearment sit until

it's ready to be consumed,

hold it to my lips

and sip slowly.

Závada Péter: Kastély

A kastélyban nőttem föl, és a kastély bennem,
etettem félelmemmel, gondját viseltem,
fölneveltem, az ujjam hegyéig kitölt.

Bárhová megyek, a kastély velem tart.

De ha megfeledkezem róla, neheztelni kezd,

a honvágy pillanatnyi hiányát összekeveri

a felségárulással.

A bástya nem törődött velem,

hideg volt, és folyton elhúzódott.

De mikor indulni készült, átöleltem,

határa én lehessek.

A kastély én vagyok.

Egyre nagyobb bennem az üres szoba.

Ha egyszer kiömlenek,

elárasztják a bástyát,

és ő megint akkor hagy el,

mikor a legnagyobb szükségem van rá.

A kastély attól kastély, hogy egyedül van.

Szobáit egy megszelidített hiány lakja.

A másoktól való távolság tartja egyben, 

nekifeszül a falainak.

Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek?

Istennek tudnia kell, hogy számítok rá,
hogy szükségem van rá,
hogy bízom benne,

hogy számíthat rám,
hogy szüksége van rám,
hogy bízhat bennem,

hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,

hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,

hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent,
rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni,
és hagyjon fel a dohányzással,

hogy ne várja tőlem, hogy porszívózzak ki mindent,
rázzam ki a szőnyegeket, járjak úszni,
és hagyjak fel a dohányzással,

hogy vegye számításba, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
ne akarjon tökéletes lenni,
és ne akarja a világot se tökéletesnek,

hogy számításba veszem, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
és nem akarok tökéletes lenni,
és nem akarom a világot se tökéletesnek,

de hogy azért vannak határok,
hogy ne higgye, hogy elfejeltem neki
a jóvátehetetlen dolgokat,

hogy azért vannak határok,
hogy nem hiszem, hogy elfelejti nekem
a jóvátehetetlen dolgokat,

végül hogy ha senkinek senki, ő biztosan
tartozik nekem
magával,

hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal.

Rudy Francisco: I'm the kind of person

that will what if?
a situation until

all the steam is gone,

will think about the

soup until it's cold

and then stomach 

the after.

I've been known

to debate myself

into a corner

and call it home.

Brian Bilston: In the Park

In the park,
the tall trees are waving
in the morning breeze.

I wave back
only to realize they are waving
at the person behind me.