A vállamra ült és mellkasomra lógatta ficánkoló lábait.
cigaretta?, igazolvány? lakáskulcs?
gyújtó tán, amit otthon hagytam?
befizetetlen csekkek? (azokat már megszoktam)
kerékpáron van lámpa, csengő.
Az nem lehet bosszantó ma.
Szeles reggel van, a város összehúzta magát
talán a napfény, ami kellene hogy megnyugodjak?
Vagy a táskából kivett esernyő, az új pulóver téveszt meg?
Zsebkendő után kutatva nadrágzsebemben,
érezve tétova lábaimat, rájöttem.
A mosolyod kellene, ami reményt önt minden zsigerembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése