Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel,
éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
És aztán…
minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a „Családi” szappan…
És aztán…lassan gördül
év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik,
egyre fázik –
nem érti. Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje…
Az ég hideg,
s mintha esőt ígérne…
Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva,
észrevétlenül.
--Rab Zsuzsa fordítása
2025. június 30., hétfő
2025. június 28., szombat
Turbuly Lilla: Határ.idő
Ahogy utazni készülődsz,
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.
2025. június 27., péntek
Judith Viorst: Twenty Questions
1. Can a person who used to wear a Ban the Bomb button
And a Free Angela Davis button
And a Free Angela Davis button
And an Uppity Women Unite button
And a Get Out of Viet Nam button
Find happiness being a person with a
Set of fondue forks, a fish poacher, and a wok?
2. Is there an economic rule that says
No matter how much we earn and how little we spend,
There's no such thing as getting out of hock?
3. How do I know if the time has come to
Accept my limitations,
Or whether I still ought to try to
Fulfill my promise?
4. How come I'm reading articles
With names like A Woman's Guide to Cosmetic Surgery
More than I'm reading the poems of Dylan Thomas?
5. If I had an either/or choice
Would I prefer to be deservedly respected,
Or would I prefer to be mindlessly adored?
6. If we totally take the blame when our children
Stutter and wet their beds,
And are busted and maladjusted and drop out of school,
Do we get to take the credit if our children
Grow up to be brilliant, plus very nice people,
Plus mentally healthy and chairmen of the board?
7. When, instead of vice versa,
Did I start to pick investments over adventure,
And clean over scenic, and comfortable over instense?
8. Why does a relationship
Between an older woman and younger man
Suddenly seem to make a lot of sense?
9. Why am I always buying the clothes which,
When they first come out,
Nothing on earth (I swear) could make me buy?
10. What are the things which,
Even though people won't be upset (they swear)
If I'll only admit
I should always deny?
11. Are some human beings
Intellectually and emotionally incapable
Of ever reading a road map,
Or could I still learn to?
12. If six days a week I'm resposnible
And self-sufficient and competent and mature,
On the seventh could I go find a womb to return to?
13. Couldn't a person who isn't expecting
Praise for what she's doing
At least expect some praise for not expecting it?
14. If I think that the fellow next door
Is attempting to give me a kiss in the kitchen,
Am I first allowed to be kissed before rejecting it?
15. How can I learn to relate to marijuana
And bisexuality
When I'm more at home with The Anniversary Waltz?
16. How come I've got those increcible insights
Into all my faults
And I've still got my faults?
17. Why couldn't somebody tell me
That I haven't changed since college
Without being practically blind or
A terrible liar?
18. Why, since I've never had any intention
Of going out on the streets and selling my body,
Is it hard to be reaching an age where
I won't find a buyer?
19. How come a charter member of NOW
Is afraid to confess to her husband
That the first day she drove their new car
She dented the fender?
20. How will I ever be able to tell
If what I achieve in life
Ought to be called serenity -- not surrender?
2025. június 26., csütörtök
Billy Collins: Jazz Man
I've taken some lessons
and worked on
and worked on
some nice voicings for the chords
but all I have to do
is raise the keyboard cover one inch
and the cat dashes from the room.
2025. június 25., szerda
Szőcs Petra: Öt kérdés, ami szerelemhez vezethet
Tulajdonképpen harminchat kérdésről lenne szó,
de első találkozón elég lesz az öt legfontosabb.
A sérülékenységre játssz,
ez mindkettőtökben közös,
small talkkal nem mész semmire.
A kérdések intenzitása növekedjék.
Szeretnél híres lenni? Ezt hírestől inkább ne kérdezd.
Mi lenne az, amit egy tűzvészből kimentenél?
A szeretteid után, persze. Nyomd meg a szeretteid szót.
Be szoktad gyakorolni előre a telefonbeszélgetéseket?
Nézz a szemébe. Először komolyan, azután mosolyogva.
Mit húznál ki a gyerekkorodból? Esetleg kit?
Harmincéves aggyal vagy harmincéves testtel élnél inkább száz évig?
Figyeld a szemét.
Ha nem válaszol, ne kérdezz többé semmit.
Lehet, hogy már megszületett a szerelem,
vagy nem is születik meg soha,
mert a következő válaszokat adja:
Nem szeretnék híres lenni, és félek a tűztől.
Nem gyakorolom be a telefonbeszélgetéseket,
de kinyitom az ablakot, és úgy teszek, mintha lépkednék,
hogy ne tűnjek magányos otthonülőnek.
Azt a szürke alakot húznám ki a szoba széléről,
a törpéket, a gonoszabbik szomszédot…
apát.
Inkább szeretnék harmincéves testtel száz évig élni,
mint harmincéves aggyal.
de első találkozón elég lesz az öt legfontosabb.
A sérülékenységre játssz,
ez mindkettőtökben közös,
small talkkal nem mész semmire.
A kérdések intenzitása növekedjék.
Szeretnél híres lenni? Ezt hírestől inkább ne kérdezd.
Mi lenne az, amit egy tűzvészből kimentenél?
A szeretteid után, persze. Nyomd meg a szeretteid szót.
Be szoktad gyakorolni előre a telefonbeszélgetéseket?
Nézz a szemébe. Először komolyan, azután mosolyogva.
Mit húznál ki a gyerekkorodból? Esetleg kit?
Harmincéves aggyal vagy harmincéves testtel élnél inkább száz évig?
Figyeld a szemét.
Ha nem válaszol, ne kérdezz többé semmit.
Lehet, hogy már megszületett a szerelem,
vagy nem is születik meg soha,
mert a következő válaszokat adja:
Nem szeretnék híres lenni, és félek a tűztől.
Nem gyakorolom be a telefonbeszélgetéseket,
de kinyitom az ablakot, és úgy teszek, mintha lépkednék,
hogy ne tűnjek magányos otthonülőnek.
Azt a szürke alakot húznám ki a szoba széléről,
a törpéket, a gonoszabbik szomszédot…
apát.
Inkább szeretnék harmincéves testtel száz évig élni,
mint harmincéves aggyal.
2025. június 24., kedd
Lizann Gorman: The Weight of Starlight
Two stagnant months,
we never spoke of it,
we never spoke of it,
long-skirted each other, voiceless.
The night I stole that kiss
I needed you more than the words
or the sound of them.
I walked you home the long way round,
along the river where
the streetlights hadn't reached.
We found the darkest spot at the water's edge.
and you asked, have you done this before?
I laughed and kept your hand in mine.
I whispered, what happens if we fall in love?
Your answer filled me with
the weight of starlight.
2025. június 23., hétfő
Paudits Zoltán: Tényvers (avagy akiknél nem dübörög)
Kenyér már alig,
cirkusz még bőven,
kedvünk, örömünk
is elmenőben.
Vonatunk késik,
vagy el sem indul,
a munkánk, pénzünk
egyre csak ritkul.
A nyár elolvaszt,
lemarja húsunk,
tél, kevés a fa,
két zoknit húzunk.
Kifordított zseb,
foltos a nadrág,
az ünneplőket
másokra szabják.
Várólistákon
várjuk a csodát,
miközben gyűlnek
a dögcédulák.
cirkusz még bőven,
kedvünk, örömünk
is elmenőben.
Vonatunk késik,
vagy el sem indul,
a munkánk, pénzünk
egyre csak ritkul.
A nyár elolvaszt,
lemarja húsunk,
tél, kevés a fa,
két zoknit húzunk.
Kifordított zseb,
foltos a nadrág,
az ünneplőket
másokra szabják.
Várólistákon
várjuk a csodát,
miközben gyűlnek
a dögcédulák.
2025. június 21., szombat
Ellen Niit: Elmegyek
Forróságod két tenyeremben őrzöm,
és elmegyek,
lépteid ütemét lépteimben őrzöm,
és elmegyek,
csókjaid arcomra-sütött bélyegét őrzöm,
és elmegyek.
A fények mind a vízbe dőltek, csak lábnyomaim
égnek tündökölve,
csak fájdalmam ragyog, nélküle vaksötét
zuhanna a földre.
--Rab Zsuzsa fordítása
és elmegyek,
lépteid ütemét lépteimben őrzöm,
és elmegyek,
csókjaid arcomra-sütött bélyegét őrzöm,
és elmegyek.
A fények mind a vízbe dőltek, csak lábnyomaim
égnek tündökölve,
csak fájdalmam ragyog, nélküle vaksötét
zuhanna a földre.
--Rab Zsuzsa fordítása
2025. június 20., péntek
Adam Wyeth: Silent Music
People paid money to watch
someone seat himself
someone seat himself
by a grand piano
without playing a single note.
The musician, as if in deep meditation,
didn't even lift the piano lid.
Then after nearly twenty minutes
he got up and left.
But somebody else
had already done the same thing.
Thus he sued this composer
for plagiarising his piece of silence
and won the case.
So as I sit here this evening --
the light low and everything quiet --
I listen to the silence
that plays all around me
in my room, wondering
if I've heard this piece before --
and who it belongs to.
2025. június 19., csütörtök
Donna Ashworth: A Day is Not Lost
A day is not lost
if you failed to tick off a list
if you failed to tick off a list
or a diet was broken
a day is only lost
if you forgot
to say something kind
to yourself
or another
if you forgot
to pause
to search
for a tiny spark of beauty
amongst the drudgery
glimmering like gold
in the mud
a day is only lost
if you forgot
that life
even in the worst of times
is still a gift
a gift you so very much deserve
to live through
and not just survive.
2025. június 18., szerda
Demény Péter: Sztrájk
ha az angyalok sztrájkba kezdenének
senki nem lenne köztünk és Isten között
nem szánna meg senki
nem segítene rajtunk
nem reménykedhetnénk
nem áltathatnánk magunkat
nehezebb lenne
vagy tán könnyebb
isten tudja
olyan mint az ajánlott levél
biztos nekünk jön de
csak akkor vehetjük át
ha otthon vagyunk
és még ránk haragszik
aki küldte a levelet
a csomagot
vagy a megváltást
nem vettük át idejében
senki nem lenne köztünk és Isten között
nem szánna meg senki
nem segítene rajtunk
nem reménykedhetnénk
nem áltathatnánk magunkat
nehezebb lenne
vagy tán könnyebb
isten tudja
olyan mint az ajánlott levél
biztos nekünk jön de
csak akkor vehetjük át
ha otthon vagyunk
és még ránk haragszik
aki küldte a levelet
a csomagot
vagy a megváltást
nem vettük át idejében
2025. június 17., kedd
Brian Bilston: From the Encyclopedia of Alternative Facts
Frankenstein was the monster’s name.
There’s no such thing as climate change.
A solero is a type of hat.
The planet is not round but flat.
Six is the legal drinking age.
Women get paid an equal wage.
Elvis once sang in Take That.
The planet is not round but flat.
Achilles had a dodgy knee.
Terror comes from refugees.
Insomnia affects most cats.
The planet is not round but flat.
The president’s above the law.
Russia did not start the war.
It’s impossible to change a fact.
The planet is not round but flat.
There’s no such thing as climate change.
A solero is a type of hat.
The planet is not round but flat.
Six is the legal drinking age.
Women get paid an equal wage.
Elvis once sang in Take That.
The planet is not round but flat.
Achilles had a dodgy knee.
Terror comes from refugees.
Insomnia affects most cats.
The planet is not round but flat.
The president’s above the law.
Russia did not start the war.
It’s impossible to change a fact.
The planet is not round but flat.
2025. június 16., hétfő
Buda Ferenc: Végszó
Mi egyben állt mind szétomol
megül az útpadkán a por
szél fújja kerék fölveri
ám egy nap hűvös tengeri
párákból vidám fellegek
toronylanak a táj felett
majd egy-két óvatlan marék
hullt magból zsenge sarjadék
fakad ki zölden és üdén
a lüktető út rézsűjén
s mi széthullt ismét összeáll
és nincs halál és nincs halál
megül az útpadkán a por
szél fújja kerék fölveri
ám egy nap hűvös tengeri
párákból vidám fellegek
toronylanak a táj felett
majd egy-két óvatlan marék
hullt magból zsenge sarjadék
fakad ki zölden és üdén
a lüktető út rézsűjén
s mi széthullt ismét összeáll
és nincs halál és nincs halál
2025. június 14., szombat
Faludy György: Michelangelo utolsó imája
Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
(Firenze, 1935)
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
(Firenze, 1935)
2025. június 13., péntek
Ilya Kaminsky: We Lived Happily During the War
And when they bombed other people's houses, we
protested
protested
but not enough, we opposed them but not
enough. I was
in my bed, around my bed America
was falling: invisible house by invisible house by invisible house.
I took a chair outside and watched the sun.
In the sixth month
of a disastrous reign in the house of money
in the street of money in the city of money in the country of money,
our great country of money, we (forgive us)
lived happily during the war.
2025. június 12., csütörtök
Rachel Wiley: This is just to say
After William Carlos Williams
the beauty standards
that were in
the icebox
and which
you were probably
clinging to
for profit
Forgive me
they were ridiculous
so binding
and so colt
2025. június 11., szerda
Andrássy Réka: Összefonódva
A kocsimban ültem, kint esett az eső, mindenen szürke árnyék.
Indulnom kellett volna, de mintha még valamire várnék,
úgy ültem ott, mozdulatlan, az eső halkan dobolt a tetőn,
s én átadtam magam a pillanatnak, csak voltam megengedőn.
Kint a lakótelep egyforma kockái, dobozba zárt életek,
magunkba vagyunk legjobban bezárva, gondoltam, de lehet, hogy tévedek,
aztán hirtelen időtlenné nőtt a pillanat, néha mostanában megesik,
végtelenbe tágul a tér azokban, kik a választ legbelül keresik.
Hát így ültem ott, megadva magam, történjen bármi,
jó így ebben a kitágult téridőben semmire se várni,
mikor egy néni tipegett el előttem, sárga esernyője alá bújva,
kilátszott kabátja alól vasalt ruhájának ujja,
hullámos, fehér haja szépen összefogva,
ahogy az élet a dolgokat szálanként összefonja
- s végül rá kell jönnünk, hogy mind egyek vagyunk
s hogy semmire nem megyünk egyedül, magunk -,
szóval ment a néni s egyszer csak pont előttem megtorpant, mint ki lát
maga előtt valami mások által láthatatlan akadályt.
Nézte a semmit, de lehet csak én voltam vak akkor,
vagy vele űzött tréfát a részvétlen agg kor,
mindenesetre megállt, a pillanatba fagyva,
valamit motyogott, aztán legyintett, hagyva
maga mögött mit el kell hagyni, hogy haladni lehessen,
tanulni kell lépni és hogy az ember élni szeressen,
azt is tanulni kell mindig, gyakorolni élni szeretni,
főleg annak, kit nem tanított meg rá se anyja, se apja, se Istene, se senki...
Aztán a pillanat kiengedett s a néni, mint ki álomból ébred felocsúdva,
megigazította haját és elindult újra.
Sárga esernyőjét még sokáig néztem,
kis bicegő napocska a betonszürkeségben,
és átjárt a létezésnek valami sodró, fenséges mámora,
hogy bár mögöttem múltam süppedő lábnyoma,
mindig léphetek előre, van saját Napom és Holdam,
egyszerre vagyok az, kivé válok s az is, aki voltam.
Így ültem még hosszú percekig, hálás szívvel köszönve mindent.
Aztán elindultam én is, de megőriztem itt bent
a szívem tájékán mit megtanultam.
Tudom, hogy jelenemben ott van a múltam,
de nem vagyok már szomorú foglya,
a megértés a szálakat végül összefonja.
Pont ahogy a néni fehér hajában az ezüst szálak összekapaszkodnak szépen,
pont úgy fonódik jelenné a múlt és minden értem történik. Értem!
Indulnom kellett volna, de mintha még valamire várnék,
úgy ültem ott, mozdulatlan, az eső halkan dobolt a tetőn,
s én átadtam magam a pillanatnak, csak voltam megengedőn.
Kint a lakótelep egyforma kockái, dobozba zárt életek,
magunkba vagyunk legjobban bezárva, gondoltam, de lehet, hogy tévedek,
aztán hirtelen időtlenné nőtt a pillanat, néha mostanában megesik,
végtelenbe tágul a tér azokban, kik a választ legbelül keresik.
Hát így ültem ott, megadva magam, történjen bármi,
jó így ebben a kitágult téridőben semmire se várni,
mikor egy néni tipegett el előttem, sárga esernyője alá bújva,
kilátszott kabátja alól vasalt ruhájának ujja,
hullámos, fehér haja szépen összefogva,
ahogy az élet a dolgokat szálanként összefonja
- s végül rá kell jönnünk, hogy mind egyek vagyunk
s hogy semmire nem megyünk egyedül, magunk -,
szóval ment a néni s egyszer csak pont előttem megtorpant, mint ki lát
maga előtt valami mások által láthatatlan akadályt.
Nézte a semmit, de lehet csak én voltam vak akkor,
vagy vele űzött tréfát a részvétlen agg kor,
mindenesetre megállt, a pillanatba fagyva,
valamit motyogott, aztán legyintett, hagyva
maga mögött mit el kell hagyni, hogy haladni lehessen,
tanulni kell lépni és hogy az ember élni szeressen,
azt is tanulni kell mindig, gyakorolni élni szeretni,
főleg annak, kit nem tanított meg rá se anyja, se apja, se Istene, se senki...
Aztán a pillanat kiengedett s a néni, mint ki álomból ébred felocsúdva,
megigazította haját és elindult újra.
Sárga esernyőjét még sokáig néztem,
kis bicegő napocska a betonszürkeségben,
és átjárt a létezésnek valami sodró, fenséges mámora,
hogy bár mögöttem múltam süppedő lábnyoma,
mindig léphetek előre, van saját Napom és Holdam,
egyszerre vagyok az, kivé válok s az is, aki voltam.
Így ültem még hosszú percekig, hálás szívvel köszönve mindent.
Aztán elindultam én is, de megőriztem itt bent
a szívem tájékán mit megtanultam.
Tudom, hogy jelenemben ott van a múltam,
de nem vagyok már szomorú foglya,
a megértés a szálakat végül összefonja.
Pont ahogy a néni fehér hajában az ezüst szálak összekapaszkodnak szépen,
pont úgy fonódik jelenné a múlt és minden értem történik. Értem!
2025. június 10., kedd
Jared Singer: Rise
I have always thought we learned the wrong lesson
from Icarus. Who cares about the fall. Who cares
from Icarus. Who cares about the fall. Who cares
if our wings melt. Who cares if we smash our bodies
into the ground. Who cares if we die
broken. Our life is not defined by our last moment.
Having nothing left does not make us a failure.
We are defined entirely by how far we reach.
And Icarus, that beautiful, enviable, glorious failure,
reached for the sun. He sought light and enlightenment
with his whole being.
His fahter gave him a humble gift, said you can touch the sky,
but only for a moment; don't stray too far. Icarus responded--
I can touch the sky.
I will live there for the rest of my life.
I will kiss the moon.
I will ride the sun.
2025. június 9., hétfő
Faludy György: Szélsőjobb
Ami hazai, az csodás és helyes,
ami külföldi, az a világ szennye –
sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett
harag, gyűlölség s átok fortyog benne.
Úgy vélem, roppant előnyös lehetne,
ha történelmet tanulna vagy nyelvet,
de iskolájával ő befejezte
az okulást. Azóta mindent elvet.
Mikor belső unalmától megdermed,
vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik.
Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet,
abba magát fejbúbig beleássa,
s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódit,
hiszen magyar. Ez a foglalkozása.
(Budapest, 1993)
ami külföldi, az a világ szennye –
sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett
harag, gyűlölség s átok fortyog benne.
Úgy vélem, roppant előnyös lehetne,
ha történelmet tanulna vagy nyelvet,
de iskolájával ő befejezte
az okulást. Azóta mindent elvet.
Mikor belső unalmától megdermed,
vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik.
Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet,
abba magát fejbúbig beleássa,
s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódit,
hiszen magyar. Ez a foglalkozása.
(Budapest, 1993)
2025. június 7., szombat
Seres Rebeka: a szomszéd macskája
a kauzalitás a legfontosabb
ahogy leejtem a lábas fedelét a kövön
és feljön a szomszéd
hogy két éve nem alszik tőlem
pedig nincs éjszaka
és álmosnak se tűnik
én pedig másnap reggel
óvatosan fordítom el a kulcsot a zárban
mert lehet huzat van valahol
és befúj a lépcsőházban keringő
gomolyaggá formálódott idegenség
a szomszéd macskája dorombolva
kiszökik a pillanatnyi résen át
testét a falhoz dörgölve
szabadnak hiszi magát
pedig az az egész élete
amit egy negyvenkilenc négyzetméteres
plafonig pakolt nénilakás nyújthat
s a rácsodálkozás a világra
a lépcsőházban rejlik
miközben becsukják
az orra előtt az ajtót.
ahogy leejtem a lábas fedelét a kövön
és feljön a szomszéd
hogy két éve nem alszik tőlem
pedig nincs éjszaka
és álmosnak se tűnik
én pedig másnap reggel
óvatosan fordítom el a kulcsot a zárban
mert lehet huzat van valahol
és befúj a lépcsőházban keringő
gomolyaggá formálódott idegenség
a szomszéd macskája dorombolva
kiszökik a pillanatnyi résen át
testét a falhoz dörgölve
szabadnak hiszi magát
pedig az az egész élete
amit egy negyvenkilenc négyzetméteres
plafonig pakolt nénilakás nyújthat
s a rácsodálkozás a világra
a lépcsőházban rejlik
miközben becsukják
az orra előtt az ajtót.
2025. június 6., péntek
Brian Bilston: Queueing for an Ice Cream
although he didn’t smoke, grandad never went anywhere
without the old tobacco tin in his pocket
one day me and my brother asked him what he kept in it
some sand, grandad said
why do you keep some sand in a tobacco tin, we asked
where else would I keep it, he said
but why keep sand at all, we asked
it’s special sand, grandad said, it’s come all the way from France
we peered into his tin and stared for a while
French sand didn’t look very special, it looked like ordinary sand to us
why’s it so special, we asked
each grain represents an old friend of mine, he said
grandad must have had a lot of friends, we thought
did you go to the beach with them when you were a boy, we asked
yes, something like that, grandad said, snapping the lid shut,
asking the man for three 99s, two with red sauce
without the old tobacco tin in his pocket
one day me and my brother asked him what he kept in it
some sand, grandad said
why do you keep some sand in a tobacco tin, we asked
where else would I keep it, he said
but why keep sand at all, we asked
it’s special sand, grandad said, it’s come all the way from France
we peered into his tin and stared for a while
French sand didn’t look very special, it looked like ordinary sand to us
why’s it so special, we asked
each grain represents an old friend of mine, he said
grandad must have had a lot of friends, we thought
did you go to the beach with them when you were a boy, we asked
yes, something like that, grandad said, snapping the lid shut,
asking the man for three 99s, two with red sauce
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)