Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel,
éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
És aztán…
minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a „Családi” szappan…
És aztán…lassan gördül
év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik,
egyre fázik –
nem érti. Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje…
Az ég hideg,
s mintha esőt ígérne…
Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva,
észrevétlenül.
--Rab Zsuzsa fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése