Ez egy kavicsról szól, egy egyszerű, sima
kőről, ami a szép, áttetsző vízben süllyed.
Erről, mert így akarom. Ez könnyen elképzelhető,
veszélytelen, kicsit unalmas is - engem nem
érdekelne. Azért jó lesz, jó, mert nem leszel
benne. Tényleg csak a kavicsról szól. Ahogy süllyed.
Nyilván mellébeszélés, de az a lényeg.
Ebből nem derül ki, milyen érzés a kezedben -
milyen volt. Pedig ezt a kavics is tudhatja.
Nem fontos, ahogy az ízed távolodik - a felszíntől
egy darab fehér kő. Szóval ennyi. Süllyed.
A súlyából annyit veszt, amennyi kimondható,
de kövekről nemigen beszélünk. Még annyit se,
mint a hazugságokról, például. Ezért is szól róla.
Vagy mert mindegy, miről. Mert a két-három szó,
ami nem lenne mellébeszélés, nálad maradt.
Nekem ez jutott. Arról a kavicsról szól.
Feneketlen vízbe esett, szóval most,
nagyjából örökké, merül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése