2015. július 22., szerda

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

viszem a régen
          kihízott nacim
viszem a kelet-német
          származású macim
ezernyi véglet
          közül a köztest
viszem a Csokonai
          Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
          ahova fekszem
elviszem alvókának
          egy-két régi ex-em
viszem a barnát
          viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
          kapcsolati tőkét

viszem a tutit
          viszem a gagyit
viszem az otthonkában
          utcára tett nagyit
megannyi némán
          átbliccelt évet
elviszem magammal a
          szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
          viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
          Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat 
        kicsit a telet
viszem a mindörökké
        Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát
          anyuka aranyát
elviszem magammal a
        Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
          viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
          barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
          bevetett földet
viszem a pirosat a
          fehéret a zöldet
elviszem ezt is
          elviszem azt is
viszem a jófiút de
          elviszem a faszt is

viszem a bankot
          viszem a pálmát
elviszem minden igaz
          magyar ember álmát
viszek egy csontig
          lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
          Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
          viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
          lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
          ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
          zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
          beszopott mesét
viszem a legesleges-
          legutolsó esélyt
ki tudja lesz-e
          búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
          levetetett cipőm
mit bánom úgyis
          elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
          hátamon a hazám
aki ma büntet
          az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
                visszahulló
                követ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése