A telefon csörgésére ébredek, sokáig
keresem felülve az ágyban. Hol vagyok
- ezt majdnem tőled is megkérdem,
amikor felveszem, és megismerem
a hangod. Egyébként alig értem,
mit mondasz, halk és ócska ez a telefon
(annak idején erről akartam megüzenni,
hogy szeretném, ha meghalnál
- nem volt rajta pénz). Elhallgatlak,
bármit is mondasz, a készülék miatt
szerelmes suttogásnak hallatszik,
ettől fölébredek. Azt hiszem,
csak csevegni próbálsz egyébként
- sok tét nélküli kedvesség, nekem
ez sose ment, én nem vagyok kedves
(csak néha blöffölök). Közben az ablak
felé nézek, kinn kánikula, itt benn
elég hűvös van. Egyszer majd azt írhatom
erről, nem igazán érdekelt, mit mondtál,
vagy hogy föl se ébredtem.
Bár tényleg kimerült vagyok mostanában,
nem tudok aludni, mióta nem hallom
a lélegzésed, csak tudom, hogy van.
Rendszeresen sétálok viszont hajnalig,
néha eszem, vagy nézem a neten
idegenek otthoni szexvideóit (ők teszik közzé)
- így unatkozom. A szerelem, mint a
környezetszennyezés. Lehet rá nem gondolni.
De azt hiszem, veled sosem leszek hűvös
(majd néha blöffölök). Ha letetted a telefont,
visszafekszem - világosban viszonylag jól alszom,
mert sötétedés után még sokáig szerettél.
És jöhetnek az üres, szereplők nélküli álmok - - -
addig viszont hallgatlak, ahogy suttogsz,
mint az őrláng.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése