Erdős Virág: Segítenél?

– hallom folyton.
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom!

Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.              
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor!
Bekapod a pirulát
és megúszod a kolerát.

Szekrényedben bomba robban?
Legközelebb csukd be jobban!
És ha kérdik – ég és pokol! –:
a húgod majd össze-
pakol!

Nem kell a Dunának menned
akkor se, ha rossz a kedved:
segít (már ha nem vagy nyuszi),
egy ölelés meg egy
puszi.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki,
semmi:
bánattal és búval telten
bóklászunk a kórház-
kertben…

Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a
kezét.

Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert

ebben a bizonyos
"szeretet"-dologban
közben egy egészen
rafinált titok van:

annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.

Mark Mullee: Finals Week

That the math teacher hung himself was no surprise,
and that he waited till the morning of the final exam

was to his credit. He left his students in the proctor's
capable hands. The surprise was to see which of the boys

turned up outside the city hospital to watch him gurneyed
to the idling car that was to return him to his country town.

Not the boys from the front row in class, who smiled
with respect and never forgot the quadratic equation,

no; it was the boys who threw flour bombs behind his back,
flew paper airplanes with sewing needle tips in class,

boys who carved their names in desks, who wrote poetry
in bathroom stalls, who never got an answer right in their life.

Standing round the circle drive at the back entrance
during finals week, boys who know what it is to fail.

Kim Addonizio: Gravity

Carrying my daughter to bed
I remember how light she once was,
no more than a husk in my arms.
There was a time I could not put her down,
so frantic was her crying if I tried
to pry her from me, so I held her
for hours at night, walking up and down the hall,
willing her to fall asleep. She'd grow quiet,
pressed against me, her small being alert
to each sound, the tension in my arms, she'd take
my nipple and gaze up at me,
blinking back fatigue she'd fight whatever terror
waited beyond my body in her dark crib. Now
that she's so heavy I stagger beneath her,
she slips easily from me, down
into her own dreaming. I stand over her bed,
fixed there like a second, dimmer star,
though the stars are not fixed: someone
once carried the weight of my life.

Lackfi János: A távolság

A távolság közöttünk... Attól a pillanattól
fogva, hogy láttalak kiszállni abból a liftből,
fejemben szaladgált apró másolatod,
képzeletem szorgalmasan termelte
a jeleneteket, mit csinálhatsz most,
fürdesz, olvasol, tanulsz vagy valaki
mással találkozol, mész buliba, igazából
sejtettem, hogy bár az én fejemben
kicsinyített másod megkezdte életét,
a te fejedben senki nem szaladgál,
aki rám hasonlítana, tenni kellett hát róla.
Ekkor hívtalak
el arra a nevezetes első teázásra,
hogy aztán hat órán keresztül beszéljek
lyukat a hasadba, és a köztünk lévő
távolság lerövidült egy kisasztalnyira,
ha előszedtem volna egy mérőszalagot,
egzakt módon megállapíthatom,
hogy a két csésze egy méteres
távolságon belül helyezkedik el,
ott voltál karnyújtásnyira, sejtjeid
milliárdja ott remegett egészen az én
milliárdnyi sejtkocsonyám közelében,
szemsugaram keresztezte szemsugarad,
a két indázó növény pedig, kettőnk lelke
alighanem kicsit egymásba kuszálódott
ennyi idő alatt.
Míg zagyva beszédemmel elkábítottalak,
észrevétlenül madzagot hurkoltam
a kislábujjadra, közönséges piros
pamutfonál, talán abban a pillanatban is
rengeteg nagymama és anyuka kötött
idétlen pulóvert, sálat, lábszárvédőt
gyerekének ugyanilyen anyagból.
A bolti fonál bevált, működött,
attól fogva ha csak megmozdultál,
bennem a fájdalom jelezte, hogy
távolodsz, elutazol, máshoz közeledsz,
vagy akár csak saját fenyegető belső
örvényeidbe ugrottál fejest, és most
pereg a fonál a mélység peremén,
surrog hangtalan. Így van ez ma is,
huszonnégy-huszonöt év óta
hiányod időnként belém tép olyankor is,
amikor csak vásárolni, misére, ügyet intézni
vagy valakivel beszélgetni szaladtál le,
időnként elutazol, és az autó, a busz mögött
nyúlik a fonal végtelen hosszan,
füvek közt surran, bokrokba akaszkodik,
én pedig idehaza küszködöm
a vonszolódó fájdalommal,
ha pedig én utazom, a repülőt a földdel
összekötve ugyanígy feszül a zsinór,
érzem, ahogy forgolódsz álmodban,
ahogy kimész vécére, a konyhába vizet inni,
ahogy sétáltatod a kutyát, hozod-viszed
a gyerekeket, én pedig lámpasoros
rakpartokon keresem a nyomodat,
várfokra kiállva mélységekbe pillantok,
zuhogó folyók szédítik tekintetemet,
észveszejtő mintázatokká összerakott
kőhalmok, épületek zegzugait járom,
és ebben a labirintusban próbálok
visszatalálni hozzád, Ariadné.
Kötélhúzás az életünk, és csak azoknak
a pillanatoknak van valódi értelme,
csak azok éltetnek igazán, amelyekben
a távolság közöttünk megsemmisül,
és végtelen hosszú kötelékébe gubancoltan
mint a selyemhernyó, bebábozódunk.

Nikki Giovanni: Friends and Lovers

Friends and Lovers
   are different
   things

Friends:
   go shoppping for shoes
      with you
   add extra garlic
      to that new tomato sauce recipe
   giggle over that silly ting
      that happened back in high shool

Lovers:
   cause your heart to stop
      beating
   put cotton and dumb things to say
      in your mouth
   take you to paradise
and back again
and again
and again

Richard Brautigan: Finding is Losing Something Else

Finding is losing something else.
I think about, perhaps even mourn,
       what I lost to find this.

Erdős Virág: Az Örkény-jelenség

„Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött

a többi parafa dugótól,

(Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.

Egy ideig, amint az várható volt,

úszott a víz színén, aztán különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre,

és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.”

(Örkény István: Jelenség)

Jelenség/2.

Egy gombóc,
mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól,
(Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a vízbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
vidáman úszkált a víz tetején,
aztán
különös dolog történt.
Kiugrott a fazékból,
elszaladt,
és nem jött vissza többé.

Magyarázat nincs.


Jelenség/3.

Egy szimpatikus fiatalember,
aki semmiben sem különbözött a többi
szimpatikus fiatalembertől
(Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
fogta magát, és lesétált a partra.
Egy ideig,
amint az várható volt,
ide-oda szaladgált a víz tetején,
jött-ment, pancsolt, poénkodott, kenyérdarabkákat hajigált,
aztán
különös dolog történt.
Lassan merülni kezdett,
lesüllyedt a pokol fenekére,
és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.


Jelenség/4.

Egy illető,
aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől
(X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett egy nőbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
úszkáltak a boldogságban,
aztán
különös dolog történt.
Az illető fogta magát,
visszahúzta a zokniját,
és hazament a feleségéhez.

Magyarázat nincs.


Jelenség/5.

Egy nagy rakás szerencsétlenség,
mely már ránézésre sem különbözött egy
valóságos istencsapásától
(Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a bűnbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,
a Gyehenna Tüzére gondolt,
meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,
aztán
különös dolog történt.
Ahelyett, hogy kiköpte volna,
bekapott még egy falatot.

Magyarázat nincs.


Jelenség/6.

Hirt G. Sándor,
aki semmiben sem különbözött a többi kis
hülye dugótól
(a "vasesztergálás virtuózának" mondta magát, de kit érdekel az ilyesmi?
Az ilyesmi senkit se érdekel)
pechére pont beleesett az ominózus száztizenpár billió-millió főbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,
még étkezési hozzájárulást is kapott,
sőt,
még iskolakezdési támogatást is kapott,
sőt,
még üzemorvosi ellátásban is részesült,
amikor különös dolog történt.
Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,
hogy a viszont látásra.

Magyarázat nincs.


Jelenség/7.

Egy hányatott sorsú,
ámde sokra hivatott ország,
mely semmiben sem különbözött a többi
hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól
(magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a szarba.
Egy ideig,
amint az várható volt,
megpróbált valahogy kikecmeregni,
nyújtózkodott, pipiskedett,
dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szerencsétlenkedett,
aztán
különös dolog történt.
Lassan merülni kezdett,
lesüllyedt a legmélyére,
és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.


(Bónusz)

Egy nagy magyar író,
aki semmiben sem különbözött a többi nagy magyar írótól
(Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
egy csendes, nyári délután fogta magát,
és leült az íróasztalához.
Egy ideig,
amint az várható volt,
szorgalmasan üldögélt,
aztán
különös dolog történt.
Lassan emelkedni kezdett,
felröpült az égbe,
és nem jött le többé.

Magyarázat nincs.

Raymond Carver: Rain

Woke up this morning with
a terrific urge to lie in bed all day
and read. Fought against it for a minute.

Then looked out the window at the rain.
And gave over. Put myself entirely
in the keep of this rainy morning.

Would I live my life over again?
Make the same unforgiveable mistakes?
Yes, given half a chance. Yes.

Jack Gilbert: I Imagine the Gods

I imagine the gods saying, We will
make it up to you. We will give you
three wishes, they say. Let me see
the squirrels again, I tell them.
Let me eat some of the great hog
stuffed and roasted on its giant spit
and put out, steaming, into the winter
of my neighborhood when I was usually
too broke to afford even the hundred grams
I ate so happily walking up the cobbles,
past the Street of the Moon
and the Street of the Birdcage-Makers,
the Street of Silence and the Street
of the Little Pissing. We can give you
wisdom, they say in their rich voices.
Let me go at last to Hugette, I say,
the Algerian student with her huge eyes
who timidly invited me to her room
when I was too young and bewildered
that first year in Paris.
Let me at least fail at my life.
Think, they say patiently, we could
make you famous again. Let me fall
in love one last time, I beg them.
Teach me mortality, frighten me
into the present. Help me to find
the heft of these days. That the nights
will be full enough and my heart feral.

Nemes Nagy Ágnes: Napló – Július 1.

Fény, fény, napfoltok, illatozó színek,
szívem helyén - ahogy szokás - virág.
- Még most az egyszer mindent megbocsátok,
de ezután már javulj meg, világ!

Hafiz: Just In Case You Slip

Few can escape self made traps.

And when a person falls into one, it is
natural to call out for help.

If you attend such a plea, take someone
like me along as a safety rope or ladder...
Just in case you slip.

Judith Viorst: True Love

It is true love because
I put on eyeliner and a concerto and make pungent observations about the great issues of the day
Even when there's no one here but him,
And because
I do not resent watching the Green Bay Packer
Even though I am philosophically opposed to football,
And because
When he is late for dinner and I know he must be either having an affair or lying dead in the middle of the street,
I always hope he's dead.

It's true love because
If he said quit drinking martinis but I kept drinking them and the next morning I couldn't get out of bed,
He wouldn't tell me he told me,
And because
He is willing to wear unironed undershorts
Out of respect for the fact that I am philosophically opposed to ironing,
And because
If his mother was drowning and I was drowning and he had to choose one of us to save,
He says he'd save me.

It's true love because
When he went to San Francisco on business while I had to stay home with the painters and the exterminator and the baby who was getting the chicken pox,
He understood why I hated him,
And because
When I said that playing the stock market was juvenile and irresponsible and then the stock I wouldn't let him buy went up twenty-six points,
I understood why he hated me,
And because
Despite cigarette cough, tooth decay, acid indigestion, dandruff, and other features of married life that tend to dampen the fires of passion,
We still feel something
We can call
True love.

Finy Petra: Egykezes szonáta

Ez elment vadászni puska nélkül,
Ez terképet rajzol a végtelenről,
Ez nem töröl lábat, hogy tudja, hol járt,

Ez véletlenül meglőtte a hátán,
Ez ha dühös, a felhőket rugdossa,
Ez szemedbe néz, ha nem jut eszébe semmi,

Ez hazavitte a belső zsebében,
Ez sirató dalokat dúdol a liftben,
Ez szomorúan biccent, ha elhagyod,

Ez megsütötte, de könnyeivel sózta be,
Ez minden reggel beágyazza a férjét,
Ez szereti, ha egy kézfogás termékeny,

És ez az ici-pici zsíros szájjal csókolózik.

Tony Hoagland: How It Adds Up

There was the day we swam in a river, a lake, and an ocean.
And the day I quit the job my father got me.
And the day I stood outside a door,
and listened to my girlfriend making love
to someone obviously not me, inside,

and I felt strange because I didn’t care.

There was the morning I was born,
and the year I was a loser,
and the night I was the winner of the prize
for which the audience applauded.

Then there was someone else I met,
whose face and voice I can’t forget,
and the memory of her
is like a jail I’m trapped inside,
or maybe she is something I just use
to hold my real life at a distance.

Happiness, Joe says, is a wild red flower 
plucked from a river of lava 
and held aloft on a tightrope 
strung between two scrawny trees 
above a canyon 
in a manic-depressive windstorm.

Don’t drop it, Don’t drop it, Don’t drop it—,

And when you do, you will keep looking for it
everywhere, for years,
while right behind you,
the footprints you are leaving

will look like notes
of a crazy song.

e. e. cummings: let it go

let it go - the
smashed word broken
open vow or
the oath cracked length
wise - let it go it
was sworn to
go

let them go - the
truthful liars and
the false fair friends
and the boths and
neithers - you must let them go they
were born
to go

let all go - the
big small middling
tall bigger really
the biggest and all
things - let all go
dear

so comes love

Kányádi Sándor: Tudod…

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

Tony Gloeggler: Five Years Later

My brother was on his way
to a dental appointment
when the second plane hit
four stories below the office
where he worked. He’s never
said anything about the guy
who took football bets, how
he liked to watch his secretary
walk, the friends he ate lunch with,
all the funerals. Maybe, shamed
by his luck, he keeps quiet,
afraid someone might guess
how good he feels, breathing.

Agyeya (Sachchidananda Hirananda Vatsyayana): Quietly

Quietly
may the murmur of water falling
fill us,

quietly
may the autumn moon
float on the ripples of the lake,

quietly
may life's unspoken mystery
deepen in our still eyes,

quietly
may we, ecstatic, be immersed in the expanse
yet find it in ourselves --

Nagy Bandó András: Amit nem értek

Nem értem Piroskát, a farkast se értem,
ezért a mamámtól folyton újra kérdem:

Mért élt az erdőben egyedül a néni?
Mért nem tudtak néki közellátást kérni?

Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát?
Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát?

Hogy fért el az anyó a farkas hasába?
Hogy bírta el őket anyóka vaságya?

Mért kellett cipelni farkashoz a követ?
Mért nem lőtt a vadász, ha ilyenkor lövet?

Hogy lehetett szomjas az ordas a kőtől?
Mért kellett levarrni hátulról-előről?

Mért nem volt egy puska otthon a vaságyban?
Hogy maradtak élve farkasunk hasában?

Mért kell egy farkasnak két embert is enni?
Amiket nem értek, egyelőre ennyi.

Mary Oliver: The Uses of Sorrow

Someone I loved once gave me
a box full of darkness.

It took me years to understand
that this, too, was a gift.

Jane Kenyon: In and Out

The dog searches until he finds me
upstairs, lies down with a clatter
of elbows, puts his head on my foot.

Sometimes the sound of his breathing
saves my life -- in and out, in
and out; a pause, a long sigh. . . .

Garai Gábor: Kis csodák

A várva várt nagy csodák, többnyire
– mire beteljesednek –
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
– közönyös füst- virágok –
és az
“ennyi csupán az egész”
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.
De áldottak a hétköznapi csodák,
a váratlanok, a gyermekiek.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
neked, az idegen kölyöknek,
s mire megköszönnéd,
eltűnik a tömegben;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
tudja, pihenni vágysz csak;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha…
Az áldott kis csodák
holdjai békén elúsznak előtted;
s ami a lélekben marad,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
de még szebb embernek maradni
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
hálát adva a jóért, amit csak
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
önmagunkkal:
gyermeki vágyainkig
lemeztelenítve:
egy elkésett
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban…
– míg emlékké szilárdult
a mámor, mint a kristály,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
hadd szórja szét a hanggá
duzzasztható hullámokat:
– Élek még, itt vagyok,
és újjászületek naponként!
És:
– el ne hagyjatok,
én is veletek maradok örökre.

Nikki Giovanni: A drunken phone call

A drunken phone call
From a middle-aged woman
In the middle of the night
After SportsCenter
Reminds me
That life is short
And cold
And mean
And maybe I should
Have called you
Like I said
I would

Adrienne Rich: XVII (From Twenty-One Love Poems)

No one’s fated or doomed to love anyone.
The accidents happen, we’re not heroines,
they happen in our lives like car crashes,
books that change us, neighborhoods
we move into and come to love.
Tristan und Isolde is scarcely the story,
women at least should know the difference
between love and death. No prison cup,
no penance. Merely a notion that the tape-recorder
should have caught some ghost of us: that tape-recorder
not merely played but should have listened to us,
and could instruct those after us:
this we were, this is how we tried to love,
and these are the forces we had ranged within us
within us and against us, against us and within us.

Reményik Sándor: Szünet

Csak zengedezett halkan a tücsök.
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban
Egy pillanatra minden megfagyott.
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.

Vajjon érez ilyesmit valaki,
Ha elhallgatok én?

Calef Brown: Birthday Lights

Light bulbs on a birthday cake.
What a difference that would make!
     Plug it in and make a wish,
     then relax and flip a switch!
No more smoke
      or waxy mess
      to bother any birthday guests.
But Grampa says, “it’s not the same!
      Where’s the magic?
       Where’s the flame?
To get your wish without a doubt,
You need to blow some candles out!”