– hallom folyton.
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom!
Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?
Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.
Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor!
Bekapod a pirulát
és megúszod a kolerát.
Szekrényedben bomba robban?
Legközelebb csukd be jobban!
És ha kérdik – ég és pokol! –:
a húgod majd össze-
pakol!
Nem kell a Dunának menned
akkor se, ha rossz a kedved:
segít (már ha nem vagy nyuszi),
egy ölelés meg egy
puszi.
Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki,
semmi:
bánattal és búval telten
bóklászunk a kórház-
kertben…
Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a
kezét.
Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert
ebben a bizonyos
"szeretet"-dologban
közben egy egészen
rafinált titok van:
annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése