Igen, repülni.
Még úgy is, ha odakötözveaz éjszakához. Alul kevéske
fény, fönt nagy homály,
s ahogy a fáradt motor leáll,
az álom-katapult szelíden lõ ki
a meglágyult mennyezeten át
a tetõk fölé, még puhább csöndbe.
S ha reggel ébredünk: éjjel nõtt
szárnyaink reccsenve törnek szét
az ismeretlen bútorok sarkain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése