2017. január 4., szerda

Závada Péter: Bűnjel [3]


Reggelre kihûlt a helyed,
belepte valami nyirkos és hideg,
mint a hó azt a szürke foltot,
amit az autók hagynak.
Nem tudom, te hiányzol-e,
vagy csak az, hogy eszembe juss
- emlékszel, amikor az építkezésen
üveggyapotba tenyereltem,
napokig nem tudtam eldönteni,
hogy egy szilánk szúr-e, vagy már
csak a helye. Pedig én próbálom
kitapogatni a közösen eltöltött
idõt, mint egy villanykapcsolót
a sötétben. A sötétség mélyén
azt az ismerõs arcot. Összerakhatatlan.
De te a kezem ügyében hagytad
a harapófogót, hogy megtanuljam,
milyen hideg lehet egy terpesz.
Mélyen a bõröm alatt viszketsz.
Üveggyapotba törülközni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése