Gyukics Gábor: körhinta

a vége ha megvan
idővel az eleje is megérkezik
közben sok minden elmarad
észre sem veszed amint eltűnik
a céllövöldés
a törökméz- a tűzifa- és a sárgabélűdinnye-árus
és az
akit nem akartál
elveszíteni

Trevor Hewett: Sceptic

It is comforting, of course, after a death
to receive the skilled words of a priest. This one
shines with the serenity of clear purpose
and of certainty.
Something composes him, elevates him to
levels of knowing that I should not question.
He draws upon deep reservoirs of wisdom
that must, surely, be
beyond his experience, at twenty-six.
I’ll grant that he’s a decent, virtuous man,
but his sure, complete and perfect certainty
is what troubles me.
His rejection of all possibilities,
except the truth he holds, is illogical
and, in other circumstances, might be dubbed
pathological.

Simon Márton: Ősz

És akkor kimásztál az ágyból az éjszaka közepén,
a pizsamádon csillagok, a hátad mögött pótléknak kevés,
tapétának sok posztereken boldog, izzadt emberek,
és elindultál kifelé az utcalámpa hideg fényénél kettévágott,
a szétdobált, hallgató játékokkal teli semmin,
ki a fekete folyosóra, ott csendben felhúztad az első kezedbe
akadó cipőd, csak az ajtón kilépve vetted észre,
hogy az ünneplős az, és a kihalt, szürke kerten át a süket diófa alatt,
a kutyaólt megkerülve egyenesen a telek végében
álló épülethez mentél, egészen a palatetőből épített kerítés
végéig, ott a bejárat, a hold kit érdekel, az új építésű disznóólakhoz,
be a leghátsóba, az ajtajában megálltál, megfordultál és felnéztél
a még szinte frissen gyalult szemöldökfán
lógó hatalmas éticsigára, amit te szögeltél fel oda
aznap délután egyetlen óriási szöggel és két ütéssel,
aztán megkerested az ól sarkában hagyott meszes, horpadt
bádogvödröt, az ajtóhoz húztad, megfordítottad, felálltál
rá, hogy az arcod tenyérnyi távolságban is alig legyen
tőle, és a csillagos pizsamádban és az ünneplő cipődben
a szemöldökfában megtámaszkodva a fel nem oldható
sötétségben azt suttogtad neki, szeress.

Áfra János: A te másságodban

A te honvágyad,
a te utazásaidban,
a te családod,
a te otthonodban,
a te tested,
a te szobádban,
a te imáid,
a te templomodban,
a te nyugalmad,
a te faludban,
a te mozdulataid,
a te sétáidban,
a te szépséged,
a te erdődben,
a te illatod,
a te kertedben,
a te védettséged,
a te lélegzetedben,                
a te akaratod,
a te magányodban,
a te csended,
a te vágyaidban,
a te életed,

ahol nincs hely
egy magamfajta
idegennek.

David Ignatow: For Yaedi

Looking out the window at the trees
and counting the leaves,
listening to a voice within
that tells me nothing is perfect
so why bother to try, I am thief
of my own time.  When I die
I want it to be said that I wasted
hours in feeling absolutely useless
and enjoyed it, sensing my life
more strongly than when I worked at it.
Now I know myself from a stone
or a sledgehammer.

Sara Teasdale: Faults

They came to tell your faults to me,
They named them over one by one;
I laughed aloud when they were done,
I knew them all so well before, --
Oh, they were blind, too blind to see
Your faults had made me love you more.

Szabó T. Anna: Pordal

Ha gyorsvonat az életed,
és menetrend szerint halad,
nem bánod és nem élvezed,
hogy minden élmény elmarad,
ha látsz mezőt és kék hegyet
és várakat és házakat
és szélsörényes réteket
és messze sziklaszálakat,
ha nélküled fut minden el,
de elfordulsz és rálegyintesz,
mint akit már nem érdekel,
mint aki untig látta mindezt -
mindegy, hogy hol jársz, szállj ki gyorsan,
érezd, hogy nem vagy még halott:
mezítlábazz a meleg porban,
indulj tovább gyalog.

Nizar Quabbani: When I Love

When I love
I feel that I am the king of time
I possess the earth and everything on it
and ride into the sun upon my horse.

When I love
I become liquid light
invisible to the eye
and the poems in my notebooks
become fields of mimosa and poppy.

When I love
the water gushes from my fingers
grass grows on my tongue
when I love
I become time outside all time.

When I love
all the trees
run barefoot toward me…

Székely Magda: Eső

Zuhogott szakadatlanul,
hullott a tetőkre, falakra,
örök esőben ragyogott
a szeretők fedetlen arca.
És kapualjtól kapualjig,
padtól padig, heteken át,
fölöttük ég nehezedett,
testükön ázott nagykabát.
Az üres erdők, a hidak,
és minden utca velük ázott,
köröskörül emeletek,
fűtött falak, száraz lakások.
Nekik csak a végállomások,
csak a lakatlan ligetek,
csak a lehulló ragyogás,
csak az eső, csak a hideg.
A kályha mind kihűl bizony,
s kihűl az emberek lakása,
de fennmarad, akár a hold,
fedetlen arcuk ragyogása.

Baranyi Ferenc: Ne hagyja az isten

Már nem vetem meg. Már csak szánom őket.
A megvásárolt együttműködőket,
a megfélemlített hunyászkodókat,
a lankadatlan buzgalmú nyalókat.

Szánom őket, mivel infláció van:
harminc ezüst nem összeg euróban,
a megfélemlítők is berezelnek
s szaros hátsón kisiklanak a nyelvek.

A megvetés nem mindig megalázás,
dacot szülhet, a rosszért hős kiállást,
de megbélyegzett lesz a szánalomtól,
ki hitványságát mentegetve hódol.

Elkeserít az elprédált jövendő,
túl sok a szánandó, a megvetendő,
én már az Úristent csak arra kérem:
ne hagyja, hogy megútáljam a népem.

Wayne Myers: Storm's over

The raging storm is over
the wind has ceased to moan
the rain has stopped
the penny's dropped
the air as still as stone

I spent a year crying
another year in hell
and now at last
the storm has passed
I'm ringing like a bell

I'm standing on the threshold
at last, of being free
all unspoken
spells now broken
lost to memory

I feel a spring a-coming
where all will be reborn
the seed inside
these tears I cried
and calm after the storm

Wendy Cope: Flowers

Some men never think of it.
You did. You'd come along
And say you'd nearly brought me flowers
But something had gone wrong.

The shop was closed. Or you had doubts -
The sort that minds like ours
Dream up incessantly. You thought
I might not want your flowers.

It made me smile and hug you then.
Now I can only smile.
But look, the flowers you nearly brought
Have lasted all this while.

Christian Morgenstern: Az unikornis

Unikornis már nem terem;
Ma pusztán étterem,

Hol esténként vidám kör ül
A törzsasztal körül.

Ki tudja! Egyszer te meg én
Úgy járunk, mint e lény:

Csak vendéglőként létezünk
(tiszta szellemmé így leszünk),

S az „Ember”-be fog járni a
vidám kompánia…

-- fordította: Havasi Attila

Robert Louis Stevenson: My Bed Is A Boat

My bed is like a little boat;
Nurse helps me in when I embark;
She girds me in my sailor's coat
And starts me in the dark.

At night, I go on board and say
Good night to all my friends on shore;
I shut my eyes and sail away
And see and hear no more.

And sometimes things to bed I take,
As prudent sailors have to do;
Perhaps a slice of wedding cake,
Perhaps a toy or two.

All night across the dark we steer;
But when the day returns at last,
Safe in my room, beside the pier,
I find my vessel fast.

Simon Márton: Nyár

Az eltévedt golyó, ami egy nyári estén, ahogy sétálsz vissza
a nyaraló felé a partról, az erdő szélén, az az eltévedt golyó
nem kérdezi meg, hogy vagy. Hibátlan alkony, szőlőhegy,
földút, csalános, még zene is valahonnan, de az eltévedt golyó
nem lát és nem hall. Az eltévedt golyó nem azért jön, hogy
olcsó és egészségtelen dolgokat egyen veled bódékban, és nem olvas
a hasadra fekve magazinokat a strandon, amiknek a címlapján
az áll, NEM VAGYUNK EGYEDÜL. Nem kanalazza ki a szíved,
nem visz iskolába, nem sír, nem köp az egészre, nem hódíthatod meg.
Csak jön, a néma csalánoson, a beláthatatlan földúton, az alkonyaton át.
Az eltévedt golyó nem dől el hajnalban nyitott ablaknál, kék bugyiban,
keresztbe az ágyon, a szájából nem lóg egy alig égő cigaretta. Nem
mondja, hogy ne aggódj, a zenészek is csak 2-3-szor szerelmesek életükben,
csak kénytelenek mindig szerelmes dalokat írni, mert az fogy jól,
és nem sóhajt, hogy ne törődj semmivel, mert a többségnek úgyis mindegy,
nekik elég lenne bizonyos szavakat véletlenszerűen összedobálni, azt is megennék,
az eltévedt golyó nem. Nem nyomja el utána a csikket egy üres kávéscsészében,
és nem alszik el. Nem beszél álmában verebekről. Nem áll
meg a levegőben, nem csillan meg rajta a nap, csak egy simítás balról,
és annyi, dörrenés, röppálya sehol, semmi mese, hogy milyen útja volt
a halántékodig, az eltévedt golyó az nem, az csak jön és.

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Leo Dangel: In Memoriam

In the early afternoon my mother
was doing the dishes. I climbed
onto the kitchen table, I suppose
to play, and fell asleep there.
I was drowsy and awake, though,
as she lifted me up, carried me
on her arms into the living room,
and placed me on the davenport,
but I pretended to be asleep
the whole time, enjoying the luxury—
was too big for such a privilege
and just old enough to form
my only memory of her carrying me.
She's still moving me to a softer place.

Carrie Shipers: Mother Talks Back to the Monster

Tonight, I dressed my son in astronaut pajamas,
kissed his forehead and tucked him in.
I turned on his night-light and looked for you
in the closet and under the bed. I told him

you were nowhere to be found, but I could smell
your breath, your musty fur. I remember
all your tricks: the jagged shadows on the wall,
click of your claws, the hand that hovered

just above my ankles if I left them exposed.
Since I became a parent I see danger everywhere—
unleashed dogs, sudden fevers, cereal
two days out of date. And even worse

than feeling so much fear is keeping it inside,
trying not to let my love become so tangled
with anxiety my son thinks they’re the same.
When he says he’s seen your tail or heard

your heavy step, I insist that you aren’t real.
Soon he’ll feel too old to tell me his bad dreams.
If you get lonely after he’s asleep, you can
always come downstairs. I’ll be sitting

at the kitchen table with the dishes
I should wash, crumbs I should wipe up.
We can drink hot tea and talk about
the future, how hard it is to be outgrown.

Áfra János: Az ijesztő sokaság

Már te is csak egy vagy a sok közül,
csakhogy pont az az egyetlen egy.

Gerald Bullett: Footnote to Tennyson

I feel it when the game is done
I feel it when I suffer most
‘Tis better to have loved and lost
Than ever to have loved and won.

Finy Alexandra: Angyal a bukóra nyitott ablakon

A C épület hetedik emeletén egy angyal
hintázott a bukóra nyitott ablakon.
Később kicsukták: a légkondi csak akkor működik,
ha minden ablak zárva kilincsre.
Csigolyáról csigolyára egyenesítette ki a hátát,
szárnya nincs még, csak az éles lapockacsúcs,
mégis ráérősen és valahogy kecsesen rugaszkodott el,
kérges nyaka körül borzolta csak fel a tollait.

Lifttel jött vissza, szerzett belépőkártyát is.
Kezében szorongatta, nem tudta, hova tűzze,
teste pihetollakkal volt tele, hisz most kezdi növeszteni
újra szárnyait, s a kérget se sikerült levedleni még.
Mindig belül kellene lennie, de nem bírja.
Óránként 10 perc talán neki is jár.
Most amúgy is nehezebb, itt az átalakulás, és
melegriadó is van, csak jövő hét közepére jöhet enyhülés.

A takarítóknak rejtvényeket rajzol a monitor mögé a porba.
A túlórázóknál az asztal szélére kuporodik, és
guggolva ringatja az asztalt,
hogy a nyikorgásnak ritmusa legyen, és dúdol,
hogy a monitor zúgásának dallama legyen,
és a képernyőre tapadt arcra ráfúj néha:
egy gondolatot vagy csak hogy pislogjon, ha látja,
hogy a percenkénti pislogások száma
már megint nyolc alá csökkent.

Lackfi János: Egérút

Pontosan tudom,
a lakás mely pontján
bukkansz fel
a következő pillanatban,
és mit fogsz mondani,
valamit a házról,
egy régóta esedékes
orvosi vizsgálatról,
valami gyerekkori emléket,
melyet még sosem meséltél,
s most hirtelen nagyon intenzíven
ugrott felszínre benned.
Számod ott van a mobilomban,
sehogy se visz rá a lélek,
hogy kitöröljem,
akár fel is hívhatnám,
de tudom, nem fog csörögni,
a fiókban hever, lemerült rég,
végül is annyi,
mintha megint itthon
hagytad volna,
minek tartjuk, minek fizetjük akkor,
ennyi erővel élhetnénk
még mindig gyerekkorunkban,
amikor nem léteztek
efféle kütyük,
s képzelet kellett,
hogy elhiggyük arról,
aki eltávozott, hogy ott van,
ahová menni készült.
Naponta többször hívnálak,
olykor el is jutok a legelső körig,
villámgyorsan fellapozlak
a névjegyzékben, majd
ólmos fáradtsággal
veszem tudomásul,
hogy lépre mentem,
hogy magamnak kell eldönteni,
mit vásároljak, rájönni, hova
is kell mennem, s hogy
nem tudom elmesélni, ami
éppen történt,
végül nem hívlak,
hátha épp ledőltél pihenni,
nagyon rád fér.
Azért ez nem így működik,
remélem, tudod, éppenséggel
én is kiléphettem volna
a kettőnk életéből csak úgy,
egyik pillanatról a másikra,
de nem tettem, igaz,
még mindig megtehetem,
veszem a kalapom,
és akkor itt maradsz szépen,
lesel, mint a moziban,
mint például én most.
Különben meg nem is
mész te sehová,
egy lépést se tovább,
és olyan törékeny jéghártya
a jelen, olyan könnyen roppan
hogy rögvest visszaránt
minden, ami eddig történt.
A jövő, az egyenesen
nincsen is, merő agytorna,
kihuny, mire jelen lesz belőle,
s máris múltként
csimpaszkodik bokánkba.
Tetszik, nem tetszik,
innen nincs menekvés,
nem számít, anyakönyvi
kivonatok mit mondanak,
boncolási jegyzőkönyvek
mit hazudnak, hiába
próbál bárki kioperálni
téged belőlem,
már szétterjedtél az egész
szervezetemben,
csak hiszed, hogy egérutat
nyertél ilyen olcsó trükkel,
mint a meghalás.

Nina Cassian: Youthing

It’s like the process of aging.
Just a process.
Your hair starts to grow wilder,
your skin gets smoother,
your appetites increase.
Suddenly, you sing in the shower and in the rain,
you discover a plant you’ve never seen before
and you munch it.
What’s that tiny star on your left temple?
Maybe a bird scratched it with tender claws
to prod you into flying.
And then, that dialogue with the moon
keeps you awake,
and then, that dream of death
becomes more and more remote
— or is it the other way around?

Kate Knapp: Seeing, in Three Pieces

Somehow we must see
through the shimmering cloth
of daily life, its painted,
evasive facings of what to eat,
to wear? Which work
matters? Is a bird more
or less than a man?

*

There have been people
who helped the world. Named
or not named. They weren't interested
in what might matter,
doubled over as they were
with compassion. Laden
branches, bright rivers.

*

When a bulb burns out
we just change it--
it's not the bulb we love;
it's the light.

Lackfi János: Maradós

Ha egy nő állítja, ki nem állhatja a magyaros
ételeket, csak hát egy-két gerezd fokhagyma
elűzi a rontást, az álmot is megkönnyíti,
a savanyított változatnak amúgy sincs
szaga, ugye, édes, bólints helyeslően,
fütyülj a lakásban felhőző penetráns
illatra, hisz mentolos fogkrémmel vegyülve
még pikáns is, vesd magad a forró csók
édes-savanyú mártásába, pekingi csirke,
és maradj!
Ha egy nő azt visítja, ő nem hisztis,
sose volt az, és ki ne merd még egyszer
ejteni ezt a szót előtte, csak egyszerűen
nincs egy rohadt gönce, amit felvegyen,
mégse blamálhat téged azzal,
hogy úgy jelenik meg társaságodban,
mint egy hajléktalan, ruhásszekrényei
tartalmát vasvillával szórd a kandallóba,
hadd legyen igaza, s míg a kormos
rongyok közt turkál zokogva,
vedd be magad garázsodba egy rekesz sörrel,
egy tubus autófényezővel és egy szarvasbőrrel,
zárd kettőre az ajtót, torlaszold el a bejáratot,
és maradj!
Ha egy nő személyi bankárnak néz,
üzend meg csinos titkárnőddel,
hogy a főnök sajnos fontos tárgyaláson ül,
a kért összeg meg az ön számláján sajnos
nem áll rendelkezésre, dugd a matrac
alá a pénzkötegeket és maradj!
Ha egy nő kikiabál a fürdőszobából,
hogy egy perc, és kész vagyok,
tedd le a tarisznyát a hamuban sült
pogácsával, harmadik fiú, telepedj
a fotelba kényelmesen, gyújts rá
egy virginiára, bontsd fel a jubileumra
kapott pure malt whiskyt, tölts, üsd
fel a Háború és békét, olvass elmélyülten,
hallgasd végig Bach kantátáit Sir John
Elliot Gardinerrel, nézd végig tévén
a focivébét, hívd meg barátaidat,
részegedjetek le a sárga földig,
s ha ekkor az hangzik a zárt ajtó
mögül, hogy már csak egy pillanat,
maradj!
Ha egy nő esküszik rá, hogy egy
izmos férfi farán szerinte rendkívül jól mutat
a valódi selyem bokszernadrág,
ne kérdezz rá, honnan tudja,
reménykedj a kásás filmekben
és George Clooney-ban, igazítsd meg
a vágásba becsípődött, márkátlan kínai
alsógatyódat, és maradj!
Ha egy nő egy kicsit távolságtartó veled,
mert ismeri Doktor Jekyllt és Mister Hide-ot
egyaránt, és ha nem érsz haza időre,
az már gyanús, ha nem is telefonálsz,
az nagyon gyanús, ha mobilod hatvankilenc,
érted, hatvankilenc, mondjam szótagolva?
hat-van-ki-lenc sikertelen hívás után
sem kapcsolható, az már botrány,
s amenyiben van pofád ezek után
mosolyogva beállítani, puszit adni,
és feltenni a hogy-vagy-szívem? kérdést,
igazán nincs mit csodálkozni,
hogy a nő minden válasza a hálószoba
becsattanó, kulcsra záródó ajtaja,
vonj hát vállat, végülis ez a legbiztosabb
módja a fogamzásgátlásnak, feküdj a pamlagra,
és maradj!
Ha egy nő azt mondja, csak érted él, tudd,
hogy ez azt jelenti, ebbe bele fogsz halni,
és maradj!

Holly Hughes: Mind Wanting More

Only a beige slat of sun
above the horizon, like a shade pulled
not quite down.  Otherwise,
clouds.  Sea rippled here and
there.  Birds reluctant to fly.
The mind wants a shaft of sun to
stir the grey porridge of clouds,
an osprey to stitch sea to sky
with its barred wings, some dramatic
music: a symphony, perhaps
a Chinese gong.

But the mind always
wants more than it has --
one more bright day of sun,
one more clear night in bed
with the moon; one more hour
to get the words right; one
more chance for the heart in hiding
to emerge from its thicket
in dried grasses -- as if this quiet day
with its tentative light weren't enough,
as if joy weren't strewn all around.

Murányi Zita: meg kell hallani

meg kell hallani itt a csöndet
ahogy a fűszálak csörögnek
és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág
a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat
a halkuló partitúrákat
ahol húrként feszül a törzs
és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű
a zene mögött a gyérülő réteket
az elvesztett lombot a bokros
füstöt a téglából rakott
kéményeken egy másik világot
ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet
meg kell hallani az élesedő neszeket
odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb
pusztítást végezzen amikor
helyet csinálunk magunkban a fény születésének.