közös reggeleinket,
És reggeleinket külön –
amikor eszembe jutsz
A háló és a konyha közt –
amikor nem ébresztesz
Fel hajnalban a rigókra –
amikor egyedül vagyok,
Mint az az alak a jelzőlámpán,
és hajad súlya helyett
Csak a csatod súlyát érzem –
amikor nem szólok
Fel kaputelefonon, hogy:
„Itt a tavasz”,
És te nem válaszolsz:
„Beengedem”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése