Sosem tanultál meg úszni.
Pedig ott kezdted el most te is, ahol én hat évesen.
Negyven felett már máshogy mennek a dolgok –
magyarázkodsz,
pedig nem kértelek számon.
Sosem tanultál meg úszni.
De tizenhárom évesen egyedül repültél Mongóliába
a nagymamáék után.
Ők pálinkát árultak,
te meg megtanultad,
hogyan mondják oroszul, hogy
ne menj az örvények közelébe.
не приближайтесь к водоворотам
Emlékszem, ahogy a győri fürdőben
nevetve úszok a forgó víz felé,
aztán csak kis idő múlva észlelem:
a többi gyerek már rég kiszállt a partra.
Azt hiszem, akkor éreztem először magányt.
Azóta mikor együtt utazunk, stratégiákat gyártok:
ha vízre zuhan a gépünk,
hogyan mentelek ki téged először.
Rám cáfolsz, azt mondod,
ahhoz túl nagy lenne a pánik.
És bárhogy próbáljuk,
nem tudjuk kitapintani az ülés alatti mentőmellényeket.
Sosem tanultál meg úszni,
pedig a sekély vízben sok a kisgyerek,
a kosz is zavaró
és ha leteszed a lábad,
meztelen csigákra emlékeztet az iszap.
Apámmal nem bírjuk sokáig,
pár perc után beljebb úszunk.
A bóján túlról visszatekintve
a legkönnyebb definiálni a magányt:
egy alak,
aki a partról nézi,
hogyan mossa a hullám
egyre messzebb
a két embert,
akit a legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése