mellettetek állok.
Higgyétek el, nekem is fájt látni,
hogy viselkedett a szülinapján apa.
Az ajándék jógabérletet félredobva
felsóhajtott: ne már. Bassza meg,
tényleg erre kell költeni a pénzt?
És ez tényleg megalázó,
nem a szokásos hiszti.
Most lehet nevetni, de én
érzékeny és empatikus vagyok.
Utálom, ha ölelgettek, igen,
ez valamiért sajnos így maradt.
De bárki mást meg tudok ölelni,
tudom azt mondani: ne haragudj,
azt is: sírj nyugodtan, nincs
semmi baj. Sírni is tudok.
És mondták már azt lányok,
hogy mellettem voltak először: nők.
Nem úgy, ahogy felénk értik,
hanem, hogy magabiztosak
és szabadok, szabadok, szabadok.
Pedig még szerelmesek sem voltunk.
Jó volna megmutatni nektek, milyen
vagyok kettesben egy lánnyal.
Különben az is probléma, hogy
egy jógabérlet tényleg baromi drága.
Illetve komolyan: jógázni apát?
És az is probléma, hogy a családunkban
mindig a férfiak az okosabbak,
ami aggaszt, mert ráerősít
idejétmúlt sztereotípiákra.
Ezért egy kicsit haragszom is rátok.
Ahol én élek, nem ilyenek a nők.
Magabiztosak, vagy azzá tehetők.
És a feminizmus sem csak az, hogy
szabadon költhetik a pénzt.
De hát úgy beszélek, mintha
be lennétek ide zárva.
Félreértés ne essék:
nagyon finomakat főztök.
Ti már nem fogtok megváltozni,
drága Kishúgom és Anya.
Én sem fogom szeretni az öleléseteket.
De ígérem, a házasságom más lesz:
nem válok olyanná, mint apa,
és ha a lányomtól jógabérletet kapok,
megölelem, még ha jógázni
végül nem is megyek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése