Most úgy hallgass, mint akinek
egy fél országot leromboló viharból
csak egy nátha jutott.
Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg,
hogy születése óta vak.
Most úgy hallgass, mint aki megnyerte a lottót.
Most úgy hallgass, mint aki megnyerte a lottót,
de elveszítette a szelvényt.
Most úgy hallgass, mint aki cigarettával
a szájában aludt el,
így gyújtott fel egy templomot.
Most úgy hallgass, mint egy bezárt zöldséges.
Most úgy hallgass, mint aki az utolsó szó
jogának elutasítása után jött rá, hogy
soha életében nem mondta ki hangosan:
Copacabana.
Most úgy hallgass, mint száztíz kiló
frissen lenyírt gyapjú.
Most úgy hallgass, mint akinek egy kő az anyja,
az apja pedig papír.
Most úgy hallgass, mint a telefonod,
amikor félórás nagymonológban
vallasz be mindent, azután rájössz,
hogy a második mondatnál lemerült.
Úgy hallgass, mint egy képkeresés
találati oldala
arra a keresőszóra, hogy „minden".
Most úgy hallgass, mint az arc a papírpénzen.
Úgy hallgass, mint a jeges vízben sodródó,
HAPPY feliratú nejlonszatyor.
Úgy hallgass, mint egy fekete cintányér.
Úgy hallgass, mint egy romos éjszakai
aluljáróban a boldog húgyszag.
Úgy hallgass, mint egy sérült fájl.
Úgy hallgass, mint aki üres,
fehér téglalap szeretne lenni.
Úgy hallgass, mint aki töröl.
Úgy hallgass, mint amit becsuktak.
Úgy hallgass, mint akire rábízták,
hogy a szájában hordja át
az egyik óceánt a másikba.
Hogy az egyik óceánt a másikba
a szájában hordja át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése