Barukh: Csoda nap

tegnap

a jeruzsálemi villamoson

miután becsukódtak az ajtók

egy turistalány

váratlanul kiabálni kezdett

angolul

hogy ne induljon el a villamos

nyissák ki az ajtókat

keresztül verekedte magát

az utasokon

és mikor ajtókhoz ért

nyomni kezdte

az ajtónyitó gombot

és közben tovább kiabált

egyre kétségbeesettebben

néhány utas felé fordult

és mondták neki

hogy már

nem fog kinyílni az ajtó

és tényleg

alighogy kimondták

a villamos elindult

a lány szemét elöntötték a könnyek

kétségbeesetten

érthetetlenül magyarázni kezdett

hogy két megállóval korábban

a telefonját

elvették?

elvesztette?

odaadta valakinek?

és hogy azonnal

vissza kell mennie oda

az egyik utas

azt mondja neki

hogy az a hadavidka nevű megálló

és hogy ott van egy

lost and found office

egy talált tárgyak osztálya

próbálja meg ott

egy másik utas

azt kezdi el magyarázni

hogy hogyan tud visszajutni

a hadavidka megállóhoz

egy harmadik utas

tíz sékelt nyújt neki

mire két másik utas is

nyújt neki tíz-tíz sékelt

a hadavidkáig vissza

a villamosjegy ára egyébként

öt sékel

egy hatodik utas megkérdezi

hogy mi a telefonszáma

a turistalánynak

és amikor ő diktálni kezdi

az utas elkezdi bepötyögni

a saját telefonjába

hogy felhívja

hátha valaki felveszi

és akkor megtudhatják

hogy hol van

a turistalány

még nem ér a szám végére

amikor a villamos befut

a következő megállóba

megáll

kinyílnak az ajtók

és az utasok

kitódulnak

a turistalány

zokogni kezd

nincs telefonja

nem tudja elérni a társait

nem tud tájékozódni

és azok az utasok

akikkel az előbb még

együtt utazott

most leszállnak

és újra egyedül marad a bajban

de a hatodik utas

azt mondja neki

hogy szálljanak le együtt

és hívják fel a telefonját együtt

és a turistalány bólogat

mert a sírástól

nem tud válaszolni

és ahogy leszáll

és megáll a peronon

a hatodik utas mellett

minden második

leszálló utas

odalép hozzá

ránéz

a szemébe

és annyit mond neki

hogy ne aggódjon

minden rendben lesz

barukh egy olyan országban nőtt fel

ahol hasonló esetben

egy villamosnyi bamba utas

néz vissza a bajba jutott emberre

akár turista

a bajba jutott ember

akár odavalósi

az érzésekről nem árulkodó

maximum rosszalló

bamba arcok látványa

beleégett barukh retinájába

annyiszor látott ilyet

fő-emlékké vált

és valahányszor szülőföldjére gondol

ez a kép

mindig megjelenik

a szeme előtt

barukh egy olyan országban nőtt fel

ahol hasonló esetben

mindig van

egyetlen

utas

de

mindig

csak egyetlen

aki a bajba jutott segítségére siet

a többiek

érzésekről nem árulkodó

maximum rosszalló

bamba arccal
néznek

a jeruzsálemi villamoson tegnap
barukh egyetlen bamba arcot sem látott

és bár
a tanácsok
amiket az utasok adtak
nagyrészt nem tűntek
különösebben hasznosnak
egyetlen hasznuk biztosan volt

a turistalány nem érezte
hogy egyedül van a bajban

barukh közel három éve él izraelben

túl van már azon az időszakon
amikor mindent szupernek látott
új hazájában

amikor minden szuper volt
amit új honfitársai csináltak

már nem minden szuper

mert sok minden nehéz

az új haza

az új élet

az új honfitársak között

sokszor kurvanehéz

de van két serpenyő

és az egyik serpenyőben
zöldell a májusi dunántúl
szemerkél az eső
az augusztus végi balatonon
és szakad a hó a decemberi szegeden

de a villamoson
érzésekről nem árulkodó
maximum rosszalló
bamba arccal
néznek
az utasok
a bajba jutottra

és egymásra

a másik serpenyőben pedig
ott van egy kurvanehéz új élet

új honfitársakkal

viszont ott van a villamosos eset

meg az a másik eset
amikor a szomszéd kurd nagymama
este kéretlenül elmeséli juditnak
hogy esküvőre megy az egész család
és úgy kéri meg juditot
hogy nézzen rá
addig a házra
amíg távol vannak
mintha judit is családtag lenne

meg az a másik eset
amikor barukh áll a lépcső tetején
egy סתם lépcső tetején
jeruzsálemben a belvárosban
és a telefonját nyomogatja
amikor egy öregúr
a kezét nyújtja felé
hogy barukh segítse fel a lépcsőn
és barukh felsegíti
aztán megsimogatja az öregúr hátát
ahogy az a botjára támaszkodva
tovább botorkál

és ott van az az eset is
amikor barukh elszundít
a zsinagógában
a szombatfogadáson
mert ezekben a ספרדי
és מזרחי zsinikben
olyan rohadt kényelmesek a székek
hogy jól esik bennük
péntek este elszundítani
miközben a többiek
valamelyik zsoltárt mormolják
aztán valaki megérinti
barukh vállát
hogy már az עמידה jön
amit állva kell mondani
és barukh feláll
és mondja

és ott van az az eset is
amikor a barukh mögött ülő
nyolcvanas öregúr szundít el
ugyanígy
és most barukh
érinti meg az ő vállát
hogy az עמידה jön

és így tovább

és amikor barukh
egy ilyen nap végén
összefut a főbérlőjével
a ház előtt
és megbeszélik
hogy melyiküknek
milyen napja volt
milyen gondjai vannak
elsősorban anyagi természetűek
és hogy melyiküknek mire kellene
sürgősen sok-sok pénz
akkor barukh
úgy búcsúzik el főbérlőjétől
hogy mindennel együtt
ez egy יום נס volt
egy csoda nap
és a főbérlő
megkönnyebbülten felnevet
mert tényleg az volt