a kórház kapujánál
távhővezetékek
sok görbére horpadt alumínium
foszlott bélések között
békésen szendereg a lélek
gőzpamacsok a fáradékony ködben
járóbeteg módjára
vánszorog a hajnal
lecsapódnak a remények
az ázott fémcsöveken
rozsdásan ásítozik az idő
tátott szájában hátul
fogakra tapadt lepedék
megbújik benne az isten
kockaköveket vet a sors
ki köhög
ki fullad
ki félrenyeli az áporodott perceket
gőzölgő tea
mintha láza lenne
minden kanyarulatnak
ambuláns lappal a kézben
kigurul a fényre
néhány nagyreményű gondolat
beleharap a készülő napsütésbe
a pizsamában bújt pillanat
cigaretták füstje
a csövek illesztésein
elszisszenő meleg
kávéskanalak tompa koccanása
mindennapi drogunkat add meg
bűn bocsánat bánat
ellenünk vétkezők
a kapu kinyílt
mögötte betonfalak
aki egyszer idekerült
az örökre itt is marad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése