Most már hiába nézi a falat,
egy csomó részlet utolérhetetlen.
Azt hitte: férfias, ha sose kérdez,
csak bennfentesen bólogat, igen –
de kiszáradt a lelke, mint az árok.
Félt megtudni, hogy mások mit szeretnek,
mert még kisül valami érdekes,
és indulni, a nyomukba szegődni,
az kínos volna. Így járt, amikor
legelőször az olvasóteremben
törzsolvasónak akart látszani.
Jobbnak látta szárazon mérlegelni,
hogy mennyit kérdezzen, mikor, kitől.
Óvta a képzeletét, mintha mások
meg tudnák fertőzni egy vallomással.
Úgy kerülte a kérdezősködést,
mint aki fél, hogy nehogy egyetértsen,
inkább ne mondják. Majd jön a tudás,
természetes csatornát vág magának.
A vége az lett, hogy nem kérdezett.
Meghaltak, elmentek, nem tudta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése