Augusztus este
volt, kifeküdtünk
a trambulinra és vártuk
a hullócsillagokat
elképzeltük, ahogy
átfénylik az égbolton
derűsen
utat mutatva a
kívánságoknak
elképzeltük
hogy rengeteg és sokáig
aztán nevettünk, mert
az éj aznap csupán mozdulatlan
néma lámpásokkal
szórta meg az eget
így telt a csodavárás
ezek voltak
a mi pillanataink,
csak egy pár perc
csak egy élet
csak
mi ketten, a lányom
és én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése