Amíg a nagymamám
megfőzte a zöldbabfőzeléket,
függönnyel a fejemen
esküvőset játszottam a belső szobában.
Amikor a nudlit főzte,
kimentem a kőpadlós konyhába segíteni.
Mondta, milyen jó háziasszony leszek egyszer.
Beleszédültem,
milyen lehet háziasszonynak lenni,
főleg asszonynak.
Legalábbis függönnyel a fejemen
úgy tűnt, a férjhez menésnél nincs izgalmasabb.
Szuper lehet gyereket nevelni,
aztán még jobb nagyszülőnek lenni,
akkor már nem is kell nevelni,
csak játszani egész nap,
pont, mint most,
legalábbis amíg a zöldbabfőzelék fő.
Amikor függönnyel a fejemen
a belvárosban mászkáltam a lánybúcsúmon,
eszembe jutott nagymamám,
a belső szoba,
és hogy tényleg olyan izgalmas lesz-e
férjhez menni egy hét múlva.
Most főzöm a zöldbabot,
talán egyszer majd nudlit is,
ha lesz időm tésztát gyúrni,
de most határidő van,
hétvégén is meló.
Nem tudom, jó háziasszony vagyok-e,
van-e olyan egyáltalán.
Ha lesz gyerekem,
majd főzök neki nudlit,
ha lesz rá időm,
gondolom nem lesz,
nem baj, akkor majd az ő gyerekének,
hátha kijön hozzám és segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése