Sarah Teasdale: I Thought of You

I thought of you and how you love this beauty,
And walking up the long beach all alone
I heard the waves breaking in measured thunder
As you and I once heard their monotone.

Around me were the echoing dunes, beyond me
The cold and sparkling silver of the sea --
We two will pass through death and ages lengthen
Before you hear that sound again with me.

Anne Stevenson: Vertigo

Mind led body
to the edge of the precipice.
They stared in desire
at the naked abyss.
If you love me, said mind,
take that step into silence.
If you love me, said body,
turn and exist.

Imre Flóra: Szentimentalizmus

 vihar jégeső elemi csapás
 így ért ez a kései szerelem
 elhagy minden racionalitás
 felnyílt fekély megint az életem

 váltja egymást világos és sötét
 remény és reménytelenség dobál
 alig éreztem bőröd melegét
 az úton mindig térdig ér a sár

 sodor sodor az iszapos folyam
 ha feldob is újból alábukom
 a ragyogás milyen anyagtalan
 az a kék ég milyen mélységbe von

 az ember megvénül de nem tanul
 csak szeretlek reflektálatlanul

Sharon Olds: Topography

After we flew across the country we
got in bed, laid our bodies
intricately together, like maps laid
face to face, East to West, my
San Francisco against your New York, your
Fire Island against my Sonoma, my
New Orleans deep in your Texas, your Idaho
bright on my Great Lakes, my Kansas
burning against your Kansas, your Eastern
Standard Time pressing into my
Pacific Time, my Mountain Time
beating against your Central Time, your
sun rising swiftly from the right my
sun rising swiftly from the left your
moon rising slowly from the left my
moon rising slowly from the right until
all four bodies of the sky
burn above us, sealing us together,
all our cities twin cities,
all our states united, one
nation, indivisible, with liberty and justice for all.

Charles Bukowski: Cause and Effect

the best often die by their own hand
just to get away,
and those left behind
can never quite understand
why anybody
would ever want to
get away
from
them

Keresztes Ágnes : Egyedül

Lehet erős az ember
és próbálkoztam is vele elégszer:
a mondat másik fele lemaradt:
rávitt a kényszer.

Elbírtam én, amit cipelni kellett,
mert nem volt hol letenni.
Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
ó, csupa semmi!

Mert a magány, az szégyellnivaló,
csilingelve riaszt, akár a pestis.
Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
lélek is, test is.

Néha boldog az ember egyedül,
és néha kőkemény,
de belül fojtott gyöngédség az asszony
meg eszelős remény.

John Stammers: The Day Flies Off Without Me

The planes bound for all points everywhere
etch lines on my office window. From the top floor
London recedes in all directions, and beyond:
the world with its teeming hearts.

I am still, you move, I am a point of reference on a map;
I am at zero meridian as you consume the longitudes.
The pact we made to read our farewells exactly
at two in the afternoon with you in the air
holds me like a heavy winter coat.

Your unopened letter is in my pocket, beating.

David Hernandez: Lisa

Last night I traced with my finger
the long scar on my love’s stomach
as if I was following a road on a map.
I heard the scream of tires, saw the flash

of chrome, her six-year-old body
a rag doll bleeding at the seams.
It is foolish of me to wish
I was there before it happened, to reach

back thirty years, clasp her small hand
and pull her away from that speeding car
that turned her organs into bruised fruit.
How easily she could have missed

her seventh birthday, the lit candles waiting
for her to blow out their tiny flames.
How easily I could’ve spent last night
in a crowded bar instead,

my shoulders brushing against strangers,
a man on the jukebox
singing his heart out to a woman
with the prettiest eyes he’s ever seen.

Erdős Virág: szomorú keringő

                                         Morcsányi Gézának

hűvös és öreg a testem hát
persze hogy pánikba estem

faképnél hagyott fa odva
állok elapátlanodva

együtt  ̶  jaj friss még az emlék  ̶
vártunk a nyomdára nemrég

tipródtunk együtt és külön
legyen-e fotó a fülön

mosolya megannyi rejtély
szobája szigorú szentély

személye tartás és vigasz
felhívhatom néha  ̶  igaz?

na tessék túlzásba estem
túlontúl sötétre festem

butaság bömbölni máris
lesz még sok tavasz is nyárys

az ember szíve kivásik
egyik könyv pont mint a másik de

jó ha az embert így elviselik
a legkezdetektől az eztiselig

tudni hogy nyer aki mer még ha veszt is
köszönöm Magának ezt is

Rumi: In the slaughterhouse of love

In the slaughterhouse of love they kill only
the best, none of the weak or deformed.
Don't run away from this dying.
Whoever's not killed for love is dead meat.

(Interpreted by Coleman Barks)

Goran Simic: If

If on the subway my hand accidentally touched yours
on that merciless ride every evening back
to my cold bachelor apartment
perhaps you would look for my shy eyes
hidden under the cap
and think:
Is this the man who empties a pocket of silence into my
voice mail
a few times every day?

In the crowded train
nobody would notice me caressing a strand of your hair
that insolently smells of my pillow.
Nobody but you.
Perhaps for a moment you would think
that the world is full of lonely people
including the one
who has been sending unsigned Christmas cards
for years.

If I leaned on you tenderly
in that packed train full of tired or sleepy people
perhaps you would feel the fire in my skin
and wish to warm yourself one stop longer
on the shoulder of the shy weirdo
whose warmth reminds you of something
you have forgotten,
thinking:
The world is full of cold people with north in their bosoms
who fear touch might melt their ice.

I could have touched your hand if you hadn't got off
at the stop where you never get off.
I only needed a moment to show you
your earring
alive in my pocket all these years.
The same one I found in my bed
so long ago
before you forgot me.

But who knows if you would recognize it at all?
You would think:
The world is full of lonely people
and lost earrings.

Serfőző Simon: A tiéddel élek

Lehunyod a szemed,
s nem látok én se,
hallgatózol még,
hát hallom,
kitakart mellem fölött
hogy szállnak el láthatatlan
molekulák, égitestek -

s mintha már nem verne a szívem se,
a tiéddel élek.

Ted Kooser: Poem

Get your tongue
out
of my mouth;
I’m kissing you
goodbye.

John Brehm: Second Helpings

I wear my heart on my sleeve,
or rather both sleeves, since
it’s usually broken.
Sometimes when I join my hands
to pray, the jagged edges
briefly touch,
like a plate that fell and cracked
apart from being asked
to hold too much.

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nem csak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.

Finy Petra: Vallomás vallomás nélkül

ezt már egyszer el akartam mondani,
egyszer amikor
ugyanígy tél volt,
és szakasztott ilyen szívbekuporodás,
épp fogaim között lebegett a vallomás,
és szememben tisztán visszatükröződtél,
kezem pedig gyökeret vert a tenyeredbe,
amikor felforrt a víz,
azok a türelmetlen buborékok,
ha a fazék alján 2 percet csücsültek volna még,
de nem,
tea ex machina,
mert sorsunkba az istenek már alig szólnak bele,
elektromos masinák mondják meg, mit mikor,
és nekem a rítus szerint kellett cselekednem,
mert ha lobog a víz,
hiába lobog a szerelem,
nincs mit tenni,
a csészébe növényt kell ejteni,
és letakarni a mozgolódó érzelmeket,
hogy az ízek intenzívebbé váljanak bennünk.
szóval amit egyszer már el akartam mondani,
akkor amikor
az a tél volt,
és az a szívbekuporodás,
most újra megpróbálom.
teavizet ez alkalommal nem tettem fel forrani.

Wayne Myers: That Kind Of Guy

if i was that kind of guy
and you that kind of girl
we'd rip each other's clothes off
and we'd give our love a whirl
we'd dance until the sunrise came
all skin and sweat and laughter
and make love in the drunken sunlight
of the morning after
if you were that kind of girl
and i that kind of guy
we'd give each other golden wings
and let each other fly
we'd soar unto the heavens
and we'd set each other free
and then we'd know
if yes
if no
and what would be
would be

Borbély András: Románia

már vagy kéthe­te vártunk / egy har­ma­dik eme­le­ti lakásban / ko­lozsvár ghe­org­he­ni nevű ne­gyedében, / mely románul úgy hang­zik, mint­ha / ott­hon lennénk gyergyóban (ghe­org­he­ni), / vártunk, vártunk a fűtéssze­relőkre.

És úgy vártunk mi arra a nap­ra,
ment a játék nem kedv­re, nem bab­ra,
üre­sen állt a hűtő, a kam­ra,
ha­jol­tunk ki ab­la­kon a szag­ra,
a szom­szédban füstölt már a hagy­ma-
tokány, a mi konyhánk­ban a mak­ra-
méknak volt ugyan­ilyen a sza­ga.

meg­tud­tuk, hogy a gázórát / a raktárból a sze­relők fölvették. / úton van­nak tehát, vi­gasz­tal­tuk ma­gunk, / va­la­hol a nagy­román ipa­ri pusz­tu­lat­ban jönnek, / mi va­gyunk két szelíd szemű sze­relőknek / a szemüknek világa, a szívüknek a csücske.

Morzsát hin­tettünk az útra,
fris­sen vágott ünő vérével
meg­jelöltük a ka­pufélfákat,
zászlókat len­gettünk,
könnyet is hul­lat­tunk,
– s di­dergő szívünk­ben
ma­gunk­ra ma­rad­tunk:
éhes ke­selyűk nem­csak a morzsát,
a be­tont is fölszedték utánunk,
ünővér szag­lott min­den ka­pufélfán,
for­ra­dal­mak jöttek,
zászlók vet­tet­tek a tűzre,
könnye­ink­kel di­dergő szívünk­ben
jaj megint,
jaj megint ma­gunk­ra ma­rad­tunk.

Sze­relők vére, ku­tyavér,
szer­te­len szívünkért fagy a bér,
szak­adott szvet­terünk ma­kulás,
jaj, minnyá itt van a Mi­kulás,
fűtésünk még sincs be­sze­rel­ve,
jaj, hogy be va­gyunk mi re­zel­ve,
hogy va­jon mit rejt a put­to­nya,
van-e benn’ pu­lisz­ka, tar­ho­nya,

van-e benn’, van-e benn’ GÁZÓRA.

és a sze­relők az­nap sem jöttek meg. / úgy hírlett, egyiküknek szüksége volt egy gázórára, / s éppen a miénket nyúlta le.

Áldást mon­dok-é, vagy átkot,
far­kastörvény­hozók, rátok:
ne szólhas­sa soha szátok,
amit szíve­tek­be zártok,
jaj, sze­relők, jó pajtások,
jaj, országos szi­vatások.

és mi túl vol­tunk már ak­kor a mi lelkünk­ben / min­den tűrés–, ország– és kon­ti­nens-határon, / fe­ledtük jóanyánk intéseit, / haza akar­tunk, ha­za­jut­ni végül,

Túl vol­tunk azon, hogy:

Nem volt csat­la­kozás. Hat óra késést
je­lez­tek és a ful­la­tag sötétben…

Túl vol­tunk azon, hogy

Ha­ran­goz­nak Mo­nos­to­ron.Is­ten, ke­gyel­mes os­to­rom…

És túl azon, hogy

Te­ben­ned bíztunk ele­inkből fogy­va…

És azon is túl, hogy:

A mosógép a le­pedőt
lágyan zúgva csak mos­sa, mos­sa…

elkékült szánkból, mint a jégcsákány, / kez­dett ki­me­re­dez­ni a „meg-nem-gon­dolt-gon­do­lat”. / az erősek­re gon­dol­tunk: oi­di­pusz­ra, dantéra, / ba­las­si­ra, ber­zse­nyi­re, ady­ra például. / s hogy sza­vun­kat ne fe­lejtsük, / min­den álta­lunk is­mert európai nyel­ven / han­go­san éne­kel­ni kezdtünk / fent a har­ma­dik eme­le­ten, / a györgy­fal­vi ne­gyed­ben:


hogy te iu­besc România,
hogy je t’aime Ro­u­ma­nie,
hogy Ich li­ebe Dich,
hogy I love you,
hogy sze­retünk téged,
Édes Románia.

Franz Wright: Learning to Read

If I had to look up every fifth or sixth word
so what. I looked them up.
I had nowhere important to be.

My father was unavailable, and my mother
looked like she was about to break,
and not into blossom, each time I spoke.

My favorite was The Iliad. True,
I had trouble pronouncing the names;
but when was I going to pronounce them, and

to whom?
My stepfather maybe?
Number one, he could barely speak English -

two, he had sufficient cause
to smirk or attack
without prompting from me.

Loneliness boredom and fear
my motivation
fiercely fueled.

I get down on my knees and thank God for them.

Du Fu, the Psalms, Whitman, Rilke.
Life has taught me
to understand books.

C.S. Lewis: Risk &Love

To love at all is to be vulnerable.
Love anything and your heart will certainly be wrung
and possibly broken.
If you want to make sure of keeping your heart intact,
You must give it to no one, not even an animal.
Wrap it carefully around with hobbies and little luxuries;
avoid all entanglements; lock it up in a casket safe,
dark, motionless, airless, but there it will change.
It will not become broken but unbreakable, impenetrable, irredeemable.
The alternative to tragedy, or at least to the risk of tragedy, is damnation.
The only place outside Heaven where you can be perfectly safe
From all the dangers of love is hell.

Mesterházi Mónika: Error

Rosszul láttad, na, évedés volt, réfa.
Hol volna két ábor, hamis abuk,
ez nem az őrültek anyája itt,
nincs hasadt udatú értelmiség,
sőt, étje van az értelmes beszédnek,
az örvényeket józanul betartják,
amiként az ízparancsolatot,
az űzzel nem játszanak, semmi vész,
semmi lapdázás nincs emberfejekkel.
Hiszen ez itt a szellemek világa.
Az ürelem és olerancia
hona – magadra ismersz? – a hazád,
hol az ettvágyat ehetség segíti,
nem hangyaész és emberszorgalom,
ez, ahol mindig is élni akartál,
nem beszélve arról, hogy halni is.
Hát nyugodj meg, évedtél, előfordul,
felírva áll a rettentő anulság,
olvasd roppant hibaüzenetét.

Warsan Shire: Inheritance

Where did you get those big eyes?
My mother.
And where did you get those lips?
My mother.
And the loneliness?
My mother.
And that broken heart?
My mother.
And the absence, where did you get that?
My father.

Christine Klocek-Lim: Fragile

I know these leaves
are not fragile,
but I'm alone
as I brush past them;
garbage in hand,
clear sky above
sharp with dawn.
The house is empty—
no socks on the floor,
no strands of hair in the tub,
just a few shreds
of cardboard from packing
and the fragile, faint
petal-soft
scent
of your missing soap.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Wayne Myers: Txt #3

i wanted to send you a text with a joke in it
something to make you just giggle inside
i typed it all in and hit send
but then something went wrong
and the whole message flickered and died
i'd type it again but i cannot remember it now
it's a shame, it was funny and true.
a very good joke, in short.
oh well.
no matter.
so anyway.
never mind.
yeah.
how are you?

Ron Koertge: Negative Space

My dad taught me to pack: lay out everything. Put back half. Roll things
that roll. Wrinkle-prone things on top of cotton things. Then pants, waist-
to-hem. Nooks and crannies for socks. Belts around the sides like snakes.
Plastic over that. Add shoes. Wear heavy stuff on the plane.
We started when I was little. I'd roll up socks. Then he'd pretend to put me
in the suitcase, and we'd laugh. Some guys bond with their dads shooting
hoops or talking about Chevrolets. We did it over luggage.
By the time I was twelve, if he was busy, I'd pack for him. Mom tried
but didn't have the knack. He'd get somewhere, open his suitcase and text
me—"Perfect." That one word from him meant a lot.
The funeral was terrible—him laid out in that big carton and me crying
and thinking, Look at all that wasted space.