kérdi a férfi hunyorogva a feleségétől
és a váróterem ablakán át
a szemközti házra mutat.
— Nem, csak egy kis csúcsocska az a háztetőn —
feleli az asszony.
De a férfi kitart, hunyorog: — Nem egy fehér galamb?
Most már a felesége is hunyorog:
— Nem, nem — ismétli.
— Csak mert úgy tűnt, mintha egy fehér galamb volna —
sóhajt a férfi. Mutatja, hová, hogyan képzelte a galambot.
Az asszony hallgat, pedig most már ő is majdnem
galambnak látja azt, amit a férje mutat, mintsem csak
egy kis fémcsúcsocskának a szemközti ház tetején.
Az onkológián átvilágításra várva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése