Végigzuhan a folyosón egy elnyújtott ütem a Toscából:
lám-lám, nem vagyok egyedül, összekoccannak a porcelánok.
Emlék, igen. Egy régi színésznő hagyta itt, a csészéket
csak babaujjakkal szabad törölgetni. Micsoda készlet! Túlélt
három világháborút, két valóságosat és egy képzeletbelit.
Mi nem használjuk. Állva eszünk a hűtő előtt papírtányérból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése