olyan hangja van, mint a kutyakajának, a bátyám tegnap
tizenegykor kikászálódott az ágyból, és mire hazaértünk
a boltból, az összeset megette, és amikor dühösködtem,
rám förmedt, hogy könnyen lekeverhet egyet, és bejött apa,
hogy mi a frászt problémázok, talán nem nyammogok eleget
az étkezések között, mire mondtam, még nem is reggeliztem,
és úgy elképzeltem már magamnak a gabonapelyhet,
ekkor apa zavarba jött, azt mondta, tényleg nem szép
elenni más elől a reggelit, de azért a világ nem dőlt össze,
ehetek mást is, mint amit elképzeltem, igaz-e, bakfitty,
azzal belecsípett a hasamba, utálom, ha csipdesik
a hasamat, de hiába mondom neki, századszor is
megcsinálja, neki ez jópofa, ahogy a bátyám is jópofának
tartja, hogy felzabálja a gabonapelyhemet, mindenki
olyan rohadt jópofa ebben a családban, de csak addig,
ameddig az én reggelimről meg a hasamba csípésről
van szó, próbálnék csak a bátyám drótgubancos
számítógépéhez nyúlni, leüvöltené a fejemről a hajat,
és ha belepiszkálnék apa összevissza papírjaiba,
abból is ideges kiabálás lenne, torkig vagyok vele,
megeszik a kedvenc reggeli kajámat, és hosszan kell
pénzt kunyerálnom apától, cserébe belecsíp a hasamba,
mintha még óvódás volnék, mintha nem sminkelnék,
és nem kellene szőrteleníteni a lábamat, pedig kell, attól is
mindenki ideges, hogy a letörült szemceruzás zsepiket
meg a legyantázott szőrt szertehagyom, mintha nem is
az ő alsógatyáikkal lenne tele az egész fürdőszoba,
mehettem egyedül a kunyerált pénzzel a boltba,
de cserébe miközben jól hallhatóan zörgök a bádog
kekszesdobozzal, úgy rejtem el a vásárolt gabonapehely
egyharmadát a lekvárok mögé, ahogy egy mókus
vagy egy hangya készül télire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése