Závada Péter: A véletlenek logisztikája

Legyen a reggelek zajos redőnye.
Szobám, mikor aranyba burkolózik.
A lomha fény, hogy sarkait beszője
az asztaltól a fiókos komódig.

Legyen a gang, az udvar téglalapja.
A kovácsoltvas korlát görbe rácsa.
Ahogy a csupasz fal mentén haladva
az omladozó bérházat bejárja.

Legyen a glett alatt a kábel - miért ne?
A szomszéd nő, aki csak álmában józan.
A frissen mázolt ajtófélfa kékje,
a sárga csekk a lépcsőfordulóban.

Legyen a porszemek jobbkéz-szabálya.
A lüktetés, amint a ház szívében
egy bonyolult fűtőrendszer kazánja
éppen vizet pumpál át a verőéren.

Holdfényes éjszakák áramszedője.
Szerelmektől szikrázó idegpálya.
Nem létező véletlenek előre
megtervezett, precíz logisztikája.

Jeffrey Harrison: Enough

It’s a gift, this cloudless November morning
warm enough for you to walk without a jacket
along your favorite path. The rhythmic shushing
of your feet through fallen leaves should be
enough to quiet the mind, so it surprises you
when you catch yourself telling off your boss
for a decade of accumulated injustices,
all the things you’ve never said circling inside you.
It’s the rising wind that pulls you out of it,
and you look up to see a cloud of leaves
swirling in sunlight, flickering against the blue
and rising above the treetops, as if the whole day
were sighing, Let it go, let it go,
for this moment at least, let it all go.

Samuel Menashe: Rue

For what I did
And did not do
And do without
In my old age
Rue, not rage
Against that night
We go into,
Sets me straight
On what to do
Before I die—
Sit in the shade,
Look at the sky

Nagy Izabella: mindennapjaink

sétáltam a könnyű nyárban
és arra gondoltam
hol lehet s merre járhat
s miért nem hozza
a sors
az élet
vagy bárki más
elém
mikor olyan furcsán
össze tudok futni bárkivel
az utcán
csak épp vele nem
várakozik bennem
a forró augusztus

Rumi: [Be crumbled...]

Be crumbled.
So wild flowers will come up where you are.
You have been stony for too many years.
Try something different.
Surrender.

László Noémi: Kirakat

Nem szeretni – azt hogyan lehet.
Lebontani a féltett perceket,
miközben vissza és előre hat
a mindentakarás: a kirakat
bezúzott üvegét képzelem el,
középen gyűrött papiros hever,
szeretlek – villog rajta a jövő –
és ami átvitte az üvegen: a kő.

Ezután hogyan mondjam el: szeretlek?
Úgy gondolom, mindenki retteg
kőtől, papírtól, üvegtörmeléktől,
a bűvös szóra megdermed a légkör,
az összes áramlat rendre lefagy.
Mert ha szeretlek, mindenem te vagy,
s lennék örökké én is mindened,
bár sokkal hamarabb kiismered,

akárcsak én, és rádöbbenünk: semmi;
és ezt a semmit kell híven szeretni.
És ezt a semmit öltöztetjük át,
mint jobb sorsot megért próbababát,
újabb és újabb látványterv szerint,
de évről évre silányabb a szint,
pont, mint enyém most, éppen ennyire.
Bukunk a semmire.

Michel Deguy: Szükség van egy olvasóra

Szükség van egy olvasóra egy mozdulatra egy papírra
Egy tükörre Te arc vagy üres lapom homorulatom
Én vagyok az anyag hogy te az űr lehess A felszín
Amelyen megakad a kéz Az öböl amelyben kiéleződik
a víz
Gyökér melyben reszket a föld A te fehéred az én feketém
Nehézségeim odva a fehér lap hogy az a rajz
Lehessek mi sosem leszek Ábécéskönyvem
Kötése vagy Levegő voltam hogy meg ne fulladj
Méhsejt hogy te boltív lehess

--fordította: Somlyó György) 

Gregory Corso: The Whole Mess … Almost

I ran up six flights of stairs
to my small furnished room  
opened the window
and began throwing out
those things most important in life

First to go, Truth, squealing like a fink:
“Don’t! I’ll tell awful things about you!”
“Oh yeah? Well, I’ve nothing to hide … OUT!”
Then went God, glowering & whimpering in amazement:  
“It’s not my fault! I’m not the cause of it all!” “OUT!”  
Then Love, cooing bribes: “You’ll never know impotency!  
All the girls on Vogue covers, all yours!”
I pushed her fat ass out and screamed:
“You always end up a bummer!”
I picked up Faith Hope Charity
all three clinging together:
“Without us you’ll surely die!”
“With you I’m going nuts! Goodbye!”

Then Beauty … ah, Beauty—
As I led her to the window
I told her: “You I loved best in life
… but you’re a killer; Beauty kills!”  
Not really meaning to drop her
I immediately ran downstairs
getting there just in time to catch her  
“You saved me!” she cried
I put her down and told her: “Move on.”

Went back up those six flights
went to the money
there was no money to throw out.
The only thing left in the room was Death  
hiding beneath the kitchen sink:
“I’m not real!” It cried
“I’m just a rumor spread by life … ”  
Laughing I threw it out, kitchen sink and all  
and suddenly realized Humor
was all that was left—
All I could do with Humor was to say:  
“Out the window with the window!”

David Shumate: A Hundred Years from Now

I’m sorry I won’t be around a hundred years from now. I’d like to
see how it all turns out. What language most of you are speaking.
What country is swaggering across the globe. I’m curious to know
if your medicines cure what ails us now. And how intelligent your
children are as they parachute down through the womb. Have
you invented new vegetables? Have you trained spiders to do your
bidding?
Have baseball and opera merged into one melodic sport?
A hundred years….My grandfather lived almost that long. The
doctor who came to the farmhouse to deliver him arrived in a
horse-drawn carriage. Do you still have horses?

Skobrák Máté: ameddig várlak

az éjszakába kavicsokat dobálok
figyelem ahogy a zavar
egyre táguló
körökben terjed
magamban rakom össze
ameddig várlak
az arcod

de bizonytalan
hogy hol kezdődik a sötét

hogy létezik-e többféle fekete

Charles Bukowski: Raw with Love

little dark girl with
kind eyes
when it comes time to
use the knife
I won’t flinch and
i won’t blame
you,
as I drive along the shore alone
as the palms wave,
the ugly heavy palms,
as the living does not arrive
as the dead do not leave,
i won’t blame you,
instead
i will remember the kisses
our lips raw with love
and how you gave me
everything you had
and how I
offered you what was left of
me,
and I will remember your small room
the feel of you
the light in the window
your records
your books
our morning coffee
our noons our nights
our bodies spilled together
sleeping
the tiny flowing currents
immediate and forever
your leg my leg
your arm my arm
your smile and the warmth
of you
who made me laugh
again.
little dark girl with kind eyes
you have no
knife. the knife is
mine and i won’t use it
yet.

Szolcsányi Ákos: Segélykérés

Ülök, térdemet ölelve,
mint egy tojásdad nyakéken
a domború ábra.
Érzem a földet alattam és egy szúnyogot,
külön-külön, mint apám kedvenc fűszereit.
A harsány autók távolodnak.
Innen mindent látni,
hullámokat: a térdeim,
a dombtetők, a felhők vonalát.
Jó hely ez, uram. Ne add másnak.

Pál Dániel Levente: Ki viszi át a geekeket?

Gépem ha végleg lemerült,
hogy írok utolsó betűt?
Áramot ki ad, ha nincs áram?
Ha a törlést nem bírja már RAM?
Ki frissíti a jelszót, lángot?
És ki hoz újra biztonságot?
Ki szerel falban elégett
drótokat és vezetéket?
S versblogomnak kicsoda állít
retweetjeivel katedrálist?
Gépem ha végleg lemerült,
mi rajta volt, mind elmerült?
S ki viszi át a tartalmat metve
az adatbázist emlékezetbe?

Nyírfalvy Károly: Szélkelep

Az utca ma is megvan, tán csak a
neve más, hol apám kalapja
végigtáncolt az őszi szélben, sápadt
napfény csillant olykor a karimán, s
a fuldokló kacajjal, ahogy a
nemes főfödőt kergette jól indult
a reggel.
A kalap eltűnt az idő és a tér
selyemtengelyében, én pedig nem
hordok kalapot. Kalapban én nem
én vagyok. De apám sem lehetek.

Anne Alexander Bingham: It Is Enough

To know that the atoms
of my body
will remain

to think of them rising
through the roots of a great oak
to live in
leaves, branches, twigs
perhaps to feed the
crimson peony
the blue iris
the broccoli

or rest on water
freeze and thaw
with the seasons

some atoms might become a
bit of fluff on the wing
of a chickadee
to feel the breeze
know the support of air

and some might drift
up and up into space
star dust returning from

whence it came
it is enough to know that
as long as there is a universe
I am a part of it.

Jason Flatowicz: Forever

You said you’d
never fall down
the stairs again,
so I tripped you,
to remind you
there is no way
to control your
destiny as long
as I hold you
back, and that’s
why I flew away,
giving you time
to escape until
it was time for
us to meet
again, and we
will meet again,
over and over.

Hervay Gizella: Két vers

I.

Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

II.

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.

C.S. Bhagya: On Rain

This is a poem about rain,
not you,
so you will forgive me
if I only refer to you in the oblique,
fleetingly,
between the L-shaped sounds
of water,
shadowy places,
and a cerise sky.
Sometimes,
when the night is deep
you are out on the streets
and I’m waiting for sleep,
I send out rain
to follow you,
lopsidedly, as if a kind
ghost, as if through an
hourglass
you were seeing
sand at a slant.
So if I open the window a little,
swaying against glass,
test the air
for a possibility of rain,
perhaps you will forget
how, sometimes,
rain is complicated,
rain can break you if it wants.
Who knew, one night
rain under streetlamps
would aspire to the condition
of glow-worms?
This rain is a letter,
how it pulses through,
angling words
out of the slow scent of raw earth,
sudden lights.
But this poem is rain,
on you.

Böszörményi Zoltán: Soha véget nem érő szeretkezés

undorodom a megbízhatatlan korrupciótól
mely megrészegít öl butít és nyomorba dönt
a korrupció legyen bátor szellemes
legyen nemes gondolatébresztő
legyen képzelőereje
legyen olyan mint a tűzvész
pusztítson el mindent
hogy a mindent újra lehessen építeni
legyen megismételhető
a pozitív erők koncentrációja
ellene semmit se tehess
(az igazság úgyis értelmi nem érzelmi cselekedet)
a korrupció legyen indulatos lelkes urbánus
virágoztassa fel a köztársaságot
mellőzzön érvet közömbösséget ábrándot
legyen káprázatos csillogó mindent magával ragadó
mint egy megáradt dél-amerikai folyó
aforisztikus leleplező de indiszkrét
Delila ne törje meg soha Sámson erejét
Cicerót büntetlenül szabadjon olvasni
legyen végtelen gyönyör
soha véget nem érő szeretkezés
legyen Érosz
a látványosság kirakata
kegyetlen vágy a töprengés küszöbén
termékeny sivatag ragadozó növény
forró valóság a zsarnokság ellentéte
totális történelmi tévedés
emlékeztessen Tacitusra Rómára Jeruzsálemre
Arisztotelészre a mindenkori történelemre
szeresse Machiavellit az izgalmas perverzitást
imádja Kantot logikája ne satnyuljon el soha
a korrupció legyen szentimentális megnyerő
pártütők között a legvulgárisabb pártütő
a vadak vadja
közönyt üldöző
a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot
(mert ki szereti a bizonytalanságot)

Horvath Veronika: felrémlő partok

az ágy alatt
 meddig rejtegetjük eldobozolt félemlékeinket?
van-e idő, mikor már nem úgy van? nem úgy, hogy beleszédülünk?
egy gyerekkar ereje elég, hogy beindítsa a búgócsigát. és csavar.
 széttép a bűntudat.
ma az feszít, hogy szidtam az istent. előtte, azóta soha.
egy ostoba játék miatt, tengerpartos volt az is. sós,
 mint az izzadtság a halántékomon.
felütik fejük a szégyenek.
óvodában egyszer rosszul mondtam anyukám vezetéknevét.
úgy tűnt, nem tudom. kísértenek, mint a fehér part, amiről
 álmodni szoktam. amin naphosszat
sétálok. és nincsenek. nincsenek lábnyomaim.
máskor van a homokban valami szürke is, valami homályos,
meg érzek egy kis húgyszagot. ilyenkor balaton. szalad a part.
 sorban homokvárak.
az egyikben én élek. van árok és híd is, erkély a bástyáimon.
és zászló. és én vagyok a mezítlábas is.
 mindennap földig rombolom.

Caitlyn Siehl: Do Not Fall in Love With People Like Me

Do not fall in love
With people like me.
people like me
will love you so hard
that you turn into stone
into a statue where people
come to marvel at how long
it must have taken to carve
that faraway look into your eyes

Do not fall in love with people like me
we will take you to
museums and parks
and monuments
and kiss you in every beautiful
place so that you can
never go back to them
without tasting us
like blood in your mouth

Do not come any closer.
people like me
are bombs
when our time is up
we will splatter loss
all over your walls
in angry colors
that make you wish
your doorway never
learned our name

do not fall in love
with people like me.
with the lonely ones
we will forget our own names
if it means learning yours
we will make you think
hurricanes are gentle
that pain is a gift
you will get lost
in the desperation
in the longing for something
that is always reaching
but never able to hold

do not fall in love
with people like me.
we will destroy your
apartment
we will throw apologies at you
that shatter on the floor
and cut your feet
we will never learn
how to be soft
we will leave.
we always do.

Sara Teasdale: Advice to a girl

No one worth possessing
Can be quite possessed;
Lay that on your heart,
My young angry dear;
This truth, this hard and precious stone,
Lay it on your hot cheek,
Let it hide your tear.
Hold it like a crystal
When you are alone
And gaze in the depths of the icy stone.
Long, look long and you will be blessed:
No one worth possessing
Can be quite possessed.

Bánki Benjámin: istenbácsi nem pislog

jófej ez az istenbácsi
nagy távcsöve lehet
vagy csak simán tökéletes
nem tudom de lát minket
az biztos mert tegnap
nem írtunk földrajz dogát
pedig Pali bácsi beígérte
és ha ő beígér valamit

jófej ez az istenbácsi
tökre nincs baj vele
mert nem készültem semmit
hacsak Julcsi nem készülés
hiszen a szemében
mintha égkék kőzetrétegek
vetődtek volna egymásra
de tudom ez tavalyi anyag
Julcsi meg nagyon is idei
a földrajz doga is idei
méghozzá csillagászat
mit tehettem volna

jófej ez az istenbácsi
mert vagy nem érdekelte a dolog
vagy becsukta a szemét
a nagy távcsövet
és hagyta hadd fedezzem fel
a szerelem ismeretlen tájait
a ködöt meg csak elhessegette
volt doga nincs doga

jófej ez az istenbácsi
biztos van egy terve arra is
ha Julcsi nemet mond a mozira

jófej ez az istenbácsi
de mégiscsak távcsöve van
(valamit csak tanultam)
hogy a saját egét kémlelje
csillagokat amikor épp pislognak

Krista Lukas: Would It Be So Wrong

to suggest that he move
next door? I don’t want him
gone altogether, neither can I stand
him underfoot. It might be ideal
to holler over the fence,
invite him to dinner.
We’d sit together on the patio, eat
asparagus from his garden,
grilled shrimp under the setting sun,
then kiss the grease from our lips,
maybe more. After,
he’d go home
and watch basketball at full volume,
while I soak in the tub listening to Coltrane.
Then, wearing pajamas, hair uncombed,
I’d curl up in my own living
room with Robert Frost or People
and the cat, the quiet,
the light of a single lamp.

Tóth Dominika: mióta folyókat rajzolsz

tudod, békére találok
a hangok között a fejemben.
mióta folyókat rajzolsz
körém, nem is halványodom.

mióta folyókat rajzolsz
körém, megtanultam úszni.
nem is halványodom,
ha szemedben lakhatom.

ha szemedben lakhatom,
békére találnak a hangok
a fejemben. folyókat rajzolok
köréd, megtanultál úszni.
azóta sem láttalak.

Nagy Tamás: Valamilyen magyarázat

Amikor anyám magzatvize elfolyt,
én szabadnapot vettem ki. Fényes
őszi reggel volt, határozott tervekkel.
A fájások délután jöttek meg,
de apámmal – aki akkor épp a család
kenyerét kereste – csak estére értek
a kórházba. Hiábavaló vizsgálódás:
csendes voltam, mint egy tégladarab,
nem hallottak. Hívják a papot –
mondta a nővér orosz akcentussal.
Akkor jelent meg az első
ősz hajszál apám halántékán,
aki nem tudhatta, hogy Papp doktor
nem kenetet, hanem életet fog adni.
Persze, szép összeg ellenében,
hisz már a szülőszoba előtt
megtudakolta a páciens állapotát,
csak épp nem az egészségügyit.
A szike hideg volt, mint az altató
csendje. Suta mozdulataimat látva
az aggódás vékonyabb lett apám
hajszálainál. Fentről oltalmazó szempár
nézett rám, azért került az a bizonyos
cédula is a csuklómra a bokám helyett.
Tizenöt év telt el, mire megtudtam:
van valamilyen magyarázat arra,
hogy mindenhonnan elkések.

Mark Nepo: Behind the thunder

I keep looking for one more teacher,
only to find that fish learn from water
and birds learn from sky.
If you want to learn about the sea,
it helps to be at sea.
If you want to learn about compassion,
it helps to be in love.
If you want to learn about healing,
it helps to know of suffering.
The strong live in the storm
without worshipping the storm.