2017. december 30., szombat

Fjodor Szvarovszkij: [azt mondták, még mindig szeretsz engem...]

azt mondták,
még mindig szeretsz engem

hogy telefonálsz,
mikor nem vagyok itthon

kedvenc könyveimet olvasod,
hogy közelemben legyél

nyomomban jársz,
a munkahelyen, a boltban
ismerősöknek

beszélik, láttak a közelemben
tavasszal
a sütödénél,
messze a várostól
és még Párizsban, a konferencián is!

és mindezt
függetlenül attól
hogy mi egymással gyakorlatilag nem beszélgettünk

és ismert okok miatt
és nem foglak látni téged a közeljövőben

akarod tudni miért?

csak amiatt, mert a nedves úton Riga felé
Téged széttépett, szétkent, szanaszét hajigált
és összekevert egyetlen csontból, húsból és hajból álló masszává a végzet
és valami szalonnává is
összetört fejed külön

és mert ott voltam a temetéseden
ahogy illik
vettem virágokat is

mert hogy
Te már két éve halott vagy

de

lehetséges, hogy mindez mégis igaz

mert valami különös,
fűillat
leng a fürdőszobában

kora reggel
néha bemegyek a konyhába

és ott
hirtelen
el van mosva minden tányér
és cigarettaszag száll
és valaki megette az összes marcipánt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése