Mikinek
A Duna két ágra szakad azon a részen, ahol felvettél a nyakadba,nyár volt már, mondjuk június,
de komolyabb ősz hangvétel és levegő szerint.
Sose láttam akkoriban a lányom két éjszakánál többet:
szerepet, kiejtést naponta cseréltem.
Anyaként voltam a nyakadban, vagy lányként,
ezt nem tudnám megmondani.
Éjfél múlt, vagy hajnalodott?
Abból a kék zsinórból a fák fölött,
amire az éjszaka volt kötve, ezt nem lehetett eldönteni.
Szótlanul vittél.
Ahogy a nyakadat a combjaim közé szorítva néztem
a meg nem indult vizet, arra emlékeztem,
amikor a zajló körúton elmeséltem a fej kinyomását.
Megkoronázlak,
mondtam magamban: te ekkor már a számon nem tartott szárazföld feletti
métereket gyűrted.
*
Amikor sírunk, könnyen belázasodunk.
Ezt nevezhetjük szerelemnek:
egy pohár víz kell olyankor, és kész.
A láz hajnalra megy le: a test hormonokat termel,
a legtöbbet mindig akkor.
Átkelni tehát éjszaka kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése