Sok bajt hoztam fejemre, míg kitüntetés,
pénz s rang után futottam.
Ez mind a múlté. Kis patak partján lakom,
s dombokra nézek mostan.
Nemrégen még a hivatal volt börtönöm
és főnököm a porkoláb,
kakasszóra keltem fel, nyápic udvaronc:
most délig alszom, vagy tovább.
Hajdan a császár vérpiros lépcsőjén álltam mereven,
írószerrel kezemben.
Most virágot gyűjtök kertem mögött a dombtetőn. Fehér
krizantém a szerelmem.
Egykor a nagyurak kedvét kerestem: a száműzést
elkerültem, de sokszor
megvesszőztek nyilvánosan. Most látogatóba megyek
a régi barátokhoz.
Régen vad voltam és bolond, most könnyed lettem és vidám.
Életem egyre szebb lesz.
Rájöttem, mint kell verset írni
a hóhoz, a szellőhöz, a holdhoz s a hegyekhez.
-- a XIII. századi költő versét Faludy György fordította le nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése