Amit utoljára itt hagytál, a pólód, az sem segít.
Nem emlékszem már az illatodra.
A következő a jelzős szerkezet lesz,
amit a legtöbbet használtál,
aztán a végigröhögött sétáink,
a ruhatárad, a kedvenc söröd és így tovább.
Egészen addig, amíg olyan simára nem kopik
az emléked, mint egy közönséges
folyami kavics. Sóder lesz belőle, feneketlen bányató.
A partján elhagyott gépházak,
kihalt munkásstrand,
szakadt kerítés és csontszáraz tarack.
Bányató, amiben napokig kell keresni azt,
ami egyszer elmerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése