Dékány Dávid: Aszimmetria

1

Ezek a reggeli fények,
mint a konyhapulton hagyott gofri és juharszirup,
hidegek és ragacsosak.

Már észre sem veszem,
úgy dúdolom egy buta popsláger félrehallott szövegét,
úgy húzom át középen a z-t,
és teszek karikát az i-re pont helyett.
Ezeket tőled loptam,
és akármi is lesz velünk, ők maradnak.

De van ez a megszokhatatlan része –
úgy csinálni reggelit, hogy ne ébredj fel,
vagy a hűtő barbecue-szaga,
ilyen szag van odakint, az űrben is,
a haldokló csillagok szénhidrogénjei miatt.
Ujjaimon az összemorzsolt bazsalikommal
megállni két íz között,
nézni az ereszcsatornában kikelt juharfát,
és nem tudom, még meddig bír el minket
az a téglatest alakú sötétség ott bent,
mert itt nincs B-terv, nincs második esély.

2

Taníts még néhány trükköt,
amivel fogadásokat nyersz,
kártyával, kupakokkal és gyufával.
Egy papírlapot sem lehet hatnál többször félbehajtani,
pedig ha sikerülne ötvenegyszer, akkor épp olyan magas lenne,
mint a Föld és a Nap távolsága,
a százharmadik hajtás után pedig akkora,
mint az ismert világegyetem átmérője.
Szóval még ha csoda is történne,
akkor sem szabadulnánk meg ettől a barbecue-szagtól.

3

Napjaink aszimmetrikusak,
mozdulataink édesek és kamaszok.
És nem is tudod,
de van egy közel félórás hangfelvételem arról,
ahogy horkolsz.
Mikor nem vagy itt, azt hallgatom elalváshoz,
olyankor az ágy belső oldalát,
ahol te szoktál feküdni, üresen hagyom.
A kezem ökölbe szorítva,
mint a juharleveleket csokorba gyűjtő óvodásoké.

Zsírkrétával rajzolok neked egy életnagyságú galaxist.