Edwin Morgan: When You Go

When you go,
if you go
and I should want to die
there's nothing I'd be saved by
more than the time
you fell asleep in my arms
in a trust so gentle
I let the darkening room
drink up the evening, till
rest, or the new rain
lightly roused you awake
I asked if you had heard the rain in your dream
and half dreaming still you only said
"I love you"

Thich Nhat Hanh: Kiss The Earth

Walk and touch peace every moment.
Walk and touch happiness every moment.
Each step brings a fresh breeze.
Each step makes a flower bloom.
Kiss the Earth with your feet.
Bring the Earth your love and happiness.
The Earth will be safe
When we feel safe in ourselves.

Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük

A rút varangyot véresen megöltük.

Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.

Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

Elizabeth Burk: Living Alone

is easy, no one
telling you what to do
or when to do it

no one questioning why
you’re eating M&Ms
so early in the morning

or peeling a potato
with your fingernails
instead of a knife

no one watching you forget
to screw the top back
on the coffee maker

or put the glass pot under
the spout, spraying coffee
all over the kitchen

no one asking what’s for dinner
as you walk through the door
no one there

to see that living alone
is as easy
as landing on the moon

every night, looking
to claim your place
on an empty planet

with every tentative
weightless
step you take.

Ughy Szabina: Vagy

 A pirosat vagy a kéket vegyem fel?
 Menjek vagy maradjak?
 Elveteti vagy megtartja?
 Likeoljam vagy sem?
 Apával vagy anyával maradsz?
 Adjak neki aprót vagy menjek tovább?
 Kivágjunk még 700 fát vagy kerüljük el a botrányt?
 Átengedjem vagy meghúzzam?
 Csináljak úgy, mintha nem venném észre, vagy állítsam meg
 az egész családot a szétvágott kerítés mögött?
 Kemo vagy sugár?
 Előbb menjek a postára és aztán az oviba vagy fordítva?
 Elmondjam nekik vagy hallgassak?
 Agyonüssem vagy lelőjem?
 Bali vagy Tahiti?
 Gumival vagy gumi nélkül?
 A villanyt vagy a gázt fizessük be?
 Pétisó vagy komposztláda?
 Lemész úszni vagy töltsek le egy filmet?
 Németország vagy Szíria?
 HÉV-vel mentek vagy inkább biciklivel?
 Fölhívjam én apámat, vagy üzenjek neki anyámon keresztül?
 Most akkor a fiúkat vagy a lányokat szereti?
 Laci bácsi, tetszik pelenkát kérni estére, vagy tudja tartani?
 Megállsz a kocsival vagy inkább ott hagyod az út szélén?
 Mondjam, hogy sajnálom, vagy majd csak akkor,
 ha ő kér először bocsánatot?
 Aláírja vagy sem?
 Választod, vagy.
 Csinálod.
 Vagy.

Tóbiás Krisztián: Mint amikor a vénába…

Mint amikor a vénába
kontrasztanyagot fecskendeznek
és minden dobbanással egyre inkább szétárad
a testben
úgy kellene a versbe is
beleinjekciózni valamit
valami idegent
és megvizsgálni
megfigyelni
hogyan árad szét
minden egyes dobbanással
hogyan épül be
keveredik a gondolatokkal
az idegen anyag
beépül avagy kilökődik
távozik-e a salakkal
(a versből lehet-e székletmintát venni?)
lehet-e laboratóriumban elemezni
mint a kórházban
műtétre előkészíteni
vizsgálatoknak alávetni
szikével felnyitni
várni az allergiás reakciót
kezd-e rángatózni
kilökődni
az idegenség
a sorok közt mint bordák közt
keresztüldöfni az adrenalint
azt kellene
hogy történjen már valami
a monoton dobbanások
csörgedezések
helyett
történjen valami
igazán szép lenne
röntgennel nézni
ahogy a kontrasztanyag szétáramlik
betűről betűre.

David Ignatow: The Bagel

I stopped to pick up the bagel
rolling away in the wind,
annoyed with myself
for having dropped it
as it were a portent.
Faster and faster it rolled,
with me running after it
bent low, gritting my teeth,
and I found myself doubled over
and rolling down the street
head over heels, one complete somersault
after another like a bagel
and strangely happy with myself.

Zubair Ahmed: Red with a Touch of Sulfur

Isn’t it funny
when suddenly after all these decades
you notice a new part of your body.

Maybe the hamstrings—
entirely unused when lifting weights,
back used instead
which then pains for years.

Maybe the slight shoulder raise
that tightens those muscles
maybe for good.

I notice my body
slide through time.
It is odd and peculiar,
genius of no one,
a perfect clock
making clocks
look simple.

Newness comes naturally.
Resisting it causes the past
to present memories on yellow
platters.

My age is a number.
Bones getting ready to play poker.
I will remain a small book
hidden away deep
in the library.

I love my body and this world!
Such a declaration
five years ago
would’ve driven me insane.

But now an appreciation arrives
with a fine taste of sulfur
and anywhere I look is born
a rose.

barukh: barlangban

barukhnak önfeledt gyerekkora volt

tele napfénnyel

vattacukorral

és szorongással

rengeteg mesélnivalója volt arról

hogy mi minden mardossa a lelkét

és boldog lett volna,

ha valaki meghallgatta volna

de nem mesélte el

hogy mi bántja

így hát nem volt senki

aki meghallgatta volna

nem mesélte el

a hidegháború miatt

mert már

hat-hét éves korára

kialakult benne

az a meggyőződés

hogy a nagyhatalmak közötti atomháború elkerülhetetlenül be fog következni

és hogy az atomháború után

nem lesz szükség

olyan történetmesélőkre

mint amilyen ő lehetett volna

nem lesz szükség

olyan emberekre

akik a világról

az életről

meg a saját

lelki nyomorúságukról

lamentálnak

meggyőződése volt

hogy az atomháború után

az emberi civilizációnak

vissza kell majd lépnie

a start mezőre

újra barlangokban fogunk élni

nem lesz elektromosság

nem lesznek gyógyszerek

és tábortűz mellett kell majd

álomba sírni magunkat

úgy gondolta

hogy a barlangokban

majd vadászokra

és gyűjtögetőkre

lesz szükség

meg olyan vezetőkre

akik képesek

igazságosan szétosztani

a levadászott és begyűjtött javakat

majdnem négy évtizednek

kellett eltelnie

hogy barukh rájöjjön

semmilyen emberi közösség

nem élne túl egyetlen hónapot sem

a művészei és filozófusai nélkül

ma már tudja

hogy nélkülözhetetlen

ő

aki genetikailag

úgy van berendezve

hogy megdermedjen

amikor mindenki futni kezd

ő

akik egy olajfa alatt

furulyázik

vagy egyszerűen csak

a seggét vakarva mereng

amikor

eljön a cselekvés ideje

nem azért

mintha úgy gondolná

hogy merengeni fontosabb volna

mint cselekedni

hanem azért

mert merengés nélkül cselekedni

életveszélyes

az emberi közösségeknek

ugyanúgy szüksége van

a művészeire és filozófusaira

ahogy a vadászaira

a gyűjtögetőire

és a vezetőire

nem a jóléthez

nem a luxushoz

a túléléshez

és ahogy ez igaz volt

a mamutok korában

úgy igaz ez most is

a putyinok

orbánok

edrogánok

netanjahuk

salvinik

trumpok

korában

ha egy barlangban élnénk

mivel foglalkoznának

ezek a derék emberek?

hát vadásznának

nem is akárhogy

mindenük megvan

ami ahhoz kell

hogy nagy vadász váljon belőlük

ambíció

vérszomj

könyörtelenség

és ha barukhnak

választania kellene

hogy melyik barlangban

szeretne lakni

abban-e

amelyikben

putyin a vadász

vagy abban

amelyikben

radnóti miklós

akkor a putyinos barlangot választaná

enni kell

a mamut pedig nagy és erős

művészekre és filozófusokra

nem azért van szükség

mert jobban le tudják

vadászni a mamutot

mint a vadászok

mert nem tudjuk

a művészek és filozófusok

feladata más

ők tanítják meg a vadászoknak

hogy nem azért kell

levadászni a mamutot

mert a mamut gonosz

hanem azért

mert nagy a törzs és jön a tél

ők tanítják meg nekik

hogy a mamutot szükségtelen gyűlölni

és hogy egyáltalán

szükségtelen bárkit gyűlölni

különösen szükségtelen

a szomszéd barlangban lakókat gyűlölni

pontosan ugyanabban

a szarban vannak

mint mi

együtt vagyunk a szarban

együtt vagyunk benne

és egymásra vagyunk utalva

ezért

amikor kifogynak az élelemből

és átjönnek hozzánk

hátha mi tudunk

nekik adni

a magunkéból

akkor adunk nekik

mert emberek vagyunk

barlangi emberek

de emberek

és a művészek és filozófusok

legfőképpen azt tanítják meg

hogy nem attól lesz

valaki nagy vadász

hogy lelő mindent

ami mozog

hanem attól

ha a törzs tagjai

nem éheznek és nem fáznak

lehetetlen túldimenzionálni

hogy milyen fontos lakói lesznek

a művészek és filozófusok

a barlangnak

nélkülözhetetlenek lesznek

ahogy nélkülözhetetlenek

már ma is

amikor az a cél

hogy ne egy barlangban

kössünk ki

néhány eszetlen vadász miatt

ezért amikor a koromsötét éjszakában

a törzs tagjai odakucorodnak

a tábortűz köré

azt mondjuk nekik

hogy

s mi föntről pusztítandó vasút

vagy gyárüzem

az bakterház

s a bakter előtte áll s üzen

piros zászló kezében

körötte sok gyerek

s a gyárak udvarában

komondor hempereg

amikor pedig

kerek szemeiket ránk emelik

így folytatjuk

akarsz-e teljes

tiszta szívvel élni

hallgatni hosszan

néha-néha félni?

és nem hagyjuk abba

mondjuk

és mondjuk

és mondjuk

a túlélésért

mindannyiunk túléléséért