barukhnak önfeledt gyerekkora volt
tele napfénnyel
vattacukorral
és szorongással
rengeteg mesélnivalója volt arról
hogy mi minden mardossa a lelkét
és boldog lett volna,
ha valaki meghallgatta volna
de nem mesélte el
hogy mi bántja
így hát nem volt senki
aki meghallgatta volna
nem mesélte el
a hidegháború miatt
mert már
hat-hét éves korára
kialakult benne
az a meggyőződés
hogy a nagyhatalmak közötti atomháború
elkerülhetetlenül be fog következni
és hogy az atomháború után
nem lesz szükség
olyan történetmesélőkre
mint amilyen ő lehetett volna
nem lesz szükség
olyan emberekre
akik a világról
az életről
meg a saját
lelki nyomorúságukról
lamentálnak
meggyőződése volt
hogy az atomháború után
az emberi civilizációnak
vissza kell majd lépnie
a start mezőre
újra barlangokban fogunk élni
nem lesz elektromosság
nem lesznek gyógyszerek
és tábortűz mellett kell majd
álomba sírni magunkat
úgy gondolta
hogy a barlangokban
majd vadászokra
és gyűjtögetőkre
lesz szükség
meg olyan vezetőkre
akik képesek
igazságosan szétosztani
a levadászott és begyűjtött javakat
majdnem négy évtizednek
kellett eltelnie
hogy barukh rájöjjön
semmilyen emberi közösség
nem élne túl egyetlen hónapot sem
a művészei és filozófusai nélkül
ma már tudja
hogy nélkülözhetetlen
ő
aki genetikailag
úgy van berendezve
hogy megdermedjen
amikor mindenki futni kezd
ő
akik egy olajfa alatt
furulyázik
vagy egyszerűen csak
a seggét vakarva mereng
amikor
eljön a cselekvés ideje
nem azért
mintha úgy gondolná
hogy merengeni fontosabb volna
mint cselekedni
hanem azért
mert merengés nélkül cselekedni
életveszélyes
az emberi közösségeknek
ugyanúgy szüksége van
a művészeire és filozófusaira
ahogy a vadászaira
a gyűjtögetőire
és a vezetőire
nem a jóléthez
nem a luxushoz
a túléléshez
és ahogy ez igaz volt
a mamutok korában
úgy igaz ez most is
a putyinok
orbánok
edrogánok
netanjahuk
salvinik
trumpok
korában
ha egy barlangban élnénk
mivel foglalkoznának
ezek a derék emberek?
hát vadásznának
nem is akárhogy
mindenük megvan
ami ahhoz kell
hogy nagy vadász váljon belőlük
ambíció
vérszomj
könyörtelenség
és ha barukhnak
választania kellene
hogy melyik barlangban
szeretne lakni
abban-e
amelyikben
putyin a vadász
vagy abban
amelyikben
radnóti miklós
akkor a putyinos barlangot választaná
enni kell
a mamut pedig nagy és erős
művészekre és filozófusokra
nem azért van szükség
mert jobban le tudják
vadászni a mamutot
mint a vadászok
mert nem tudjuk
a művészek és filozófusok
feladata más
ők tanítják meg a vadászoknak
hogy nem azért kell
levadászni a mamutot
mert a mamut gonosz
hanem azért
mert nagy a törzs és jön a tél
ők tanítják meg nekik
hogy a mamutot szükségtelen gyűlölni
és hogy egyáltalán
szükségtelen bárkit gyűlölni
különösen szükségtelen
a szomszéd barlangban lakókat gyűlölni
pontosan ugyanabban
a szarban vannak
mint mi
együtt vagyunk a szarban
együtt vagyunk benne
és egymásra vagyunk utalva
ezért
amikor kifogynak az élelemből
és átjönnek hozzánk
hátha mi tudunk
nekik adni
a magunkéból
akkor adunk nekik
mert emberek vagyunk
barlangi emberek
de emberek
és a művészek és filozófusok
legfőképpen azt tanítják meg
hogy nem attól lesz
valaki nagy vadász
hogy lelő mindent
ami mozog
hanem attól
ha a törzs tagjai
nem éheznek és nem fáznak
lehetetlen túldimenzionálni
hogy milyen fontos lakói lesznek
a művészek és filozófusok
a barlangnak
nélkülözhetetlenek lesznek
ahogy nélkülözhetetlenek
már ma is
amikor az a cél
hogy ne egy barlangban
kössünk ki
néhány eszetlen vadász miatt
ezért amikor a koromsötét éjszakában
a törzs tagjai odakucorodnak
a tábortűz köré
azt mondjuk nekik
hogy
s mi föntről pusztítandó vasút
vagy gyárüzem
az bakterház
s a bakter előtte áll s üzen
piros zászló kezében
körötte sok gyerek
s a gyárak udvarában
komondor hempereg
amikor pedig
kerek szemeiket ránk emelik
így folytatjuk
akarsz-e teljes
tiszta szívvel élni
hallgatni hosszan
néha-néha félni?
és nem hagyjuk abba
mondjuk
és mondjuk
és mondjuk
a túlélésért
mindannyiunk túléléséért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése