Most mérges vagy, mert elbóbiskoltam,
Miközben éppen beszéltél hozzám?
És csak feküdtem mintegy félholtan,
Elterülve a kanapé hosszán?
Azért alszom, mert látlak álmomban,
Szépségedtől elszorul a torok,
A lélegzetem is eláll nyomban,
Ilyenkor tűnhet úgy, hogy horkolok.
Eszméletlenül kívánlak téged,
Csodás alakod tízpontos nálam,
Csak bámulom a gyönyörűséget,
Hát csoda, ha elcsöppen a nyálam?
Ha elszundítok, ne vedd hát zokon,
Hisz rajtad kívül nincs rá más okom.
-újraköltötte: Papolczy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése