némán, dacosan ittuk a kávét,
menjünk, mondtad,
nyitottad az ajtót,
sál már a nyakban,
kabát a kézben,
álltunk a gangon,
hóesésben,
figyelj, súgtad, csak fejeddel intettél,
a rigót mutattad:
a korláton billegett, tollászkodott hosszan, önfeledten,
fiúrigó volt - koromfekete tollak, répasárga csőr -,
nem zavartuk,
és minket sem zavart semmi meg,
állunk a gangon,
zuhogó hóesés, nem sárguló kép, kitágult pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése