regények mélyvörös óbora csordul.
Barázdát vet a föld, a homlokom,
úszik a hold, a szívem kifordul.
Fürdik a fényben. Csupa moha.
Nézd, ez az oldal északra néz.
Ide húzódott a sok mostoha,
ide a könnyű, ide a nehéz.
Itt mocorognak az enyves idők,
itt ez a kátyú: a szülői ház.
Szépek és rútak, rossz szeretők.
Ettől a hideg most is kiráz.
Itt van a félsz is, reszket előttem.
Ághegytől ághegyig fonalat szőttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése